Az Invisible kiadót a Noisia 2010-ben alapította, egyfelől a kísérletezőbb dnb-nek, másrészt a fiatal tehetségek felkarolására. Ekkor már volt két címke a portfóliójukban, hiszen az elsőszülött Vision mellett a sokféle e-zenét megjelentető Division is működött. Ahogy a srácok a UKF-nek mesélték, az Invisible vitrinbe helyezésének fő oka éppen a három label összefonódása. Eredetileg három külön céllal hoztuk létre a kiadókat. A Visiont a saját dolgainknak, a Divisiont másféle stílusoknak és más előadóknak, az Invisible-t meg a többi drum and bass producernek és a feltörekvőknek. Aztán mégiscsak elkezdtünk másoktól kiadni a Vision-ön: először jött a The Upbeats, aztán Mefjus. Vagyis a Vision pont azt csinálta, amire az Invisible-t létrehozták. Aztán meg melyik másik előadónak van három kiadója? – folytatják. Akárhogy is, ez egy kicsit abszurd. Az Invisible név mindenesetre maradni fog a Vision-ön, válogatások címeként, ha pedig más előadók zenéit akarjuk kiadni, egyszerűen a Vison-re mennek. Hozzáteszik, hogy bár az Invisible-t sosem tekintették a Vision vigaszágának, azzal, hogy a vendégzenészek ezentúl a Vision-re kerülnek, a látszatát is el tudják kerülni a megkülönböztetésnek.

Nik szerint mindenkinek előnyös javulás következik a jövőben: a zenésznek, aki megjelenik majd a Vision-ön, és a kiadónak is, a megjelenések egységessége szempontjából. Thijs szerint változatos is lesz egyben: Az Invisible mindig is egy kísérletezőbb címke volt nekünk, szóval az, hogy a zenéit átrakjuk, szerintem fel is emeli a kiadót. Hybris-EP-t kiadni a Vision-ön nagyon menő lesz, egyben eklektikussá teszi a címkét.

Ami pedig a gyors történelemórát illeti:

Az első Invisible-EP címadó zenéje, a Phace és Noisia-féle Floating Zero elég nagyot szólt a tánctereken (és most, hogy a cikk írásakor felmerült, előveszem én is, mert 2019-ben ugyanolyan aktuális, mint szűk egy évtizede). A kiadót amúgy egy elég munkás időszakban indította útjára a holland trió, hiszen 2009-ben három album felett is atyáskodtak: a saját anyag, a Split the Atom összerakása mellett a Hadouken! és Krause LP-jének producerei voltak.

Az label egyik házi producere Hybris, aki jó pár saját EP-t kapott, és a válogatásokon is remek zenékkel vétette észre magát. Több mint féltucat szólókiadványt jegyez itt, a tizedik Invisible-rilíz ráadásul emberünk első (és eddig egyetlen) szólóalbumaként jelent meg, Emergence címmel.

Kevés producernek adatott meg amúgy a lehetőség, hogy az Invisible-ön saját anyaga lehessen. Ilyen például Xtrah, akinek egy hatzenésen jött ki Complusive cmű zenéje, a 2015-ös bulik egyenes bombája. Aztán ott van Nickbee, aki két saját EP-n tudott hosszaban kibontakozni (bár szerintem a legjobb zenéje ennél a címkénél egy korábbi válogatáson jött ki, Westban címmel), Signal egyéniben és Disprove-val, Current Value (aki szintén duplázott), Fre4knc, Proxima (akinek az alább hallható zenéje egyszerre vicces és ellenálhatatlan) és az Abstract Elements.

A fiatal producerek elsősorban a címke válogatásain mutathatták meg magukat. Hosszan lehetne sorolni a neveket, akiknek a Noisia lehetőséget biztosított. 2014-ben, karrierje kezdete után alig egy évvel kétszer is hallhattuk a német Survey duót, amely napjainkban a klasszik elemekkel átszőtt deep drum and bass megkerülhetetlen párosa.

Szinte napra pontosan két éve a magyar Dub Personal szállította az Outlines 1 EP legerősebb darabját (a bekezdés alatt meghallgatható), de 2017-ben Black Barrel & Nami meg Sustance is odapirított, aztán megmutathatta magát mások mellett a magyar Fraktal Sound kiadó diszkográfiáját nyitó The Outsiders, a Flexouttól ismerős Sinic és Ground, a Dispatch-katona Rizzle vagy a manapság ezer fokon izzó MISSIN is – és ők csak azok a nevek, akik szélesebb körben ismertek, de ha meghallgatjátok az Invisible kiadványait, halljátok, hogy a kevésbé neves producerek sem maradnak le mögöttük.

A legújabb, május elején kijött Invisible-EP egyszerre kényezteti a kísérletezőbb, a drum and bass sablonjain túlmutató hallgatóságot, és az egyenes, hagyományosabb vonalat követők füleit is. Sokszínű és profi munka, annak ellenére, hogy igazán nagy nevű producer nem hallható rajta. Éppen ez a Noisia egyik legnagyobb erénye: nagyon jó füllel szúrja ki a tehetségeket, ráadásul mindig időben reagál a közönség változásaira, ugyanakkor nem akarja _mindenáron_ kiszolgálni a szélesebb tömegeket. Végül is éppen elég, ha egyfajta kultúraformálóként te magad alakítod a közönség ízlését az igényesség jegyében, nem igaz?