VA - The Chikara Project: Connections Vol. 1 (The Chikara Project)

Beszéljünk egy kicsit a The Chikara Project-ről! A kiadót 2017 elején indította el Will Marquiss, a Mystic State producepárosának egyik tagja. Mire a label megszületett, a duó már jó pár megjelenésen túl volt, egyebek mellett olyan kiadóknál, mint a Flexout, a Blendits vagy az Addictive Behaviour. A címke születéséről Will ezt mondja: Az ötlet már régóta a fejemben volt, de nem engedtem szabadjára, ameddig nem szántam időt arra, hogy tanuljak például a promócióról, erős zenéket szedjek össze, kapcsolatokat építsek a szcénán belül. Nagyon rossz lett volna felkészületlenül nekiindulni, elkúrni az egészet a nem teljesen okés zenék, a nem jó promóció vagy artwork miatt. Biztosra akartam menni, hogy minden tökéletes lesz.

A kiadó nevét adó kifejezés japánul erőt vagy hatást jelent. Will a keleti ország kultúrájának megszállotjaként választotta a The Chikara Project elnevezést, meg azért is, mert a The Power Project név inkább egy fehérjeshake-márkára illene szerinte. A kiadó ars poeticája megengedi a kísérletezést, a fő vonal pedig a pengeéles dobokon nyugvó, áramló hatású, klasszik dzsungel-elemektől sem idegenkedő dnb. A Connections Vol. 1 a kiadó negyedik megjelenéseként nagyobbat szól, mint némely címke sokadik válogatása. Értelmes, zenei, változatos, érett, bármikor és bárhol elindítható album, ami egy parádés kiadó jövőjét festi le. A tavalyi válogatások közül az egyik legjobb!

Naibu - Manœuvres (Horizons Music)

A francia Naibu a finomságairól híres, így már a friss album bejelentésekor biztosak lehettünk benne, hogy remek hallgatnivalóval zárja az évet a Horizons Music. Így is lett, a Manœuvres egy igazán zenei, könnyen befogadható LP, amit bátran lehet ajánlani azoknak is, akik nem ismerik a dnb-t. Gondolkodós atmoszférák, képzeletet tágító dallamok állnak össze egy rövidke történetté a kilenctételes albumon. Technikailag, zeneileg és dramaturgiailag is kiváló, sokáig hallgatható megjelenés. A lemezverzió nem annyira DJ-barát, sokkal inkább a hallgatóságnak szól, hiszen a két korongon az összes zene helyet kapott. Ugyan Naibu 2018-ban csak két szólómegjelenéssel jött ki (a másik a Warm Communications-nél megjelent Splitter EP), mégis gondoskodott róla, hogy a tavalyi évet a legerősebbjei között tartsuk számon.

ALIBI - Said & Done (V Recordings)

A DJ Chap és Level 2 alkotta ALIBI a brazil dnb leginkább pörgő neve manapság. Az elmúlt két évben rendszeresen jelentek meg a V Recordings-nál, de ott volt a nevük a Spearhead vagy a C.I.A. címkéjén is. Debütáló albumuk természetesen a Bryan Gee-féle kiadónál látott napvilágot. Minden számban az érzéseinket fejeztük ki, minden zenének saját üzenete van. Az album maga az életről szól. Mindannyian keresztülmentünk olyan időszakokon, amikor lent voltunk, amikor sérültünk, aztán felkeltünk és újraalakultunk. Minden egyes helyzetben tanultunk valamit. – fogalmazza meg az LP mögötti filozófiát a duó.

A dnb minden íze benne van a tizenhárom zenében, szóval a fiúk szépen kimaxolták az albumban rejlő lehetőségeket. A visszafogott likvid és a vastag partibomba ugyanúgy érvényesül, mint az egyenes roller és a passzív-agresszív morcosság. Az emberi hangra vágyók is megkapják a magukét, hiszen DRS, Riya, Takura, Fats, T.R.A.C., Celeveland Watkiss, Lorna King és Sofi Mari is hallatja magát.

VA - Occulti Music XI (Occulti Music)

Az Occulti Music neve garancia a minőségre. Ha van olyan kiadó, amelynek a megjelenéseit hallgatás nélkül is meg merném venni, akkor az az Impish vezette orosz label. Az Occulti új válogatása tovább erősíti a minőség a mennyiség felett alapelvet. A vinilformátum (amit az mp3 csak kiegészít, nem pedig helyettesít), az ország neves művészei által készített dizájn és a gondos zeneválogatás egyfajta értelmiségi érzetet ad a címkének. A lemezen négy-, digitálisan pedig tizenkétzenés válogatás nem szűkölködik technikás megoldásokban. A hangzás remek, a zenék ülnek. Az a fajta tech-roller vonal dominál, amire remekül lehet mozogni a tánctéren, de eléggé visszafogott és értelmes ahhoz, hogy egy felnőtt közönség soraiban lehessen élvezni a szépségeit.

VA - New Energy Vol. 1 (Critical Music)

A Critical-törzsgárda és pár “külsős” összedobott egy válogatásalbumot az év végére. Aki követi a kiadót, az nagyjából sejthette, hogy milyen vonatra vált jegyet az album beszerzésével. Kasra és InsideInfo tovább építi a Circuits-projektet, Hyroglifics egy True Romance-ra emlékeztető szépséggel operál, Halogenix és az Ivy Lab a jól ismert 20/20-as haftime-ot hozza. Kiril a Systems-szóló után megint szót kap, a The Upbeats megmutatja, milyen, amikor nem feltétlenül a nagy rave-ek tánctereire gyártja a zenét. Az album meglepetése Kanine, aki a GO-val egészen nagyot megy, és nem pusztán a tőle megszokott jump up-soundhoz képest. Nem ő az egyetlen, aki az ugrálós stílusból igazolt át erre az albumra: Bou zenéje szintén nagyon rendben van (még ha nem is annyira Critical-ízű), Levela és T>I elmegy, de Simulánál már azért erősen rezeg a léc.

obylx - Once (Guise Records)

A jó zenék Bristolból jönnek - szól a mondás, amit éppen most találtam ki. Obylx is a remek művészeiről ismert angol város lakosa, nem is meglepő, hogy milyen jó lett debütáló albuma. A producerről nem túl sok minden derül ki a neten keresgélve: interjúra nem leltem, biográfiát nem találtam, Facebook- és Soundcloud-oldala sem árul el róla eleget. Ami viszont feltűnt, hogy 2018-ban majdnem egymilliószor streamelték a zenéit a Spotify-on, szóval a jelek szerint nem én vagyok az egyetlen, akinek bejön, amit csinál.

Lassú, alapvetően melankolikus album a Once. Ha kell, perceken keresztül csilingel vagy zongorázik dobok nélkül, máskor meg fesztiválokat idéző energiát szabadít fel mainstreamhez közelítő, mégis művészi igényű zenéiben. Néhol zajosabb, máskor pedig csendesen meghúzódik, és csak szépen lassan kúszik be az agyakba, hogy aztán ott is maradjon sokáig.