A Flexout fő célja a drum & bass széles spektrumának bemutatása és a feltörekvő producerek támogatása. Hogy az utóbbi ambíció mennyire sikeres, azt csak néhány ténnyel támasztanám alá: az itt feltűnt Ed:it és a Was A Be párosa mára a Shogun Audiónál tündököl, Hyroglifics a Critical címkéjén alkot, a karrierje elején a Flexoutnál is kijött Philth pedig később többek között a Dispatch-nél landolt.

A ma már londoni székhelyű Flexout története 2008-ban, Lincoln város egyetemén indult. A környéken nem volt dnb-szcéna, így Tom Bassi, a label későbbi vezetője, akkori egyetemi hallgató kölcsönkért(!) az iskolától 5000 fontot, hogy elindítsa klubest-sorozatát. A megvalósítás nem éppen a terv szerint sikerüt: az első bulin megjelent egy beállt arc, elkezdett verekedni, majd megjelentek a biztonságiak, akik lefogták. Az intézkedés közben viszont emberünk szívrohamot kapott és meghalt. Rendőrségi nyomozás kezdődött: ez nem éppen tett jót a bulisorozatnak, amely ilyen értelemben – mivel a személyzetért nem a Flexout volt felelős – ugyancsak áldozata lett a tragikus intézkedésnek. Azt hiszem, egyetlen promoter sem így képzeli el a debütálást...

Az volt az vágya, hogy elindítson egy kiadót a haverjainknak…

A második sajnálatos haláleset a Flexout mint kiadó szempontjából volt meghatározó. A label alapításának ötlete Bassi és barátja, DJ Apocalypse fejében született meg, de az élet sajnálatos módon ismét közbeszólt. Ahogy Bassi egy UKF-nek adott interjúban mesélte: “Egyik délután éppen sétáltunk fel egy dombra, amikor fájdalmakra panaszkodott. Másnap kaptam a telefont, hogy álmában meghalt. Az volt az vágya, hogy elindítson egy kiadót a haverjainknak, szóval az emlékére megcsináltam a Flexoutot Kronickal, korábbi DJ-társával.”

A label alapattitűdje a szeretet, a szcéna építésére törekszik. Bassi szerint a Flexout “jövőálló”, mert fő filozófiája mindig a friss zenék kiadása. Mivel ez így van, az általa képviselt deep/sötétebb hangzás halála esetén, és egy másmilyen – például sokkal muzikálisabb – hallgatói ízlésvilág kialakulásakor könnyen tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Bandcamp-oldala szerint a kiadónak összesen két vinilmegjelenése van (egy Hyroglifics-szóló és a Logarithmic 2 válogatás), de a digitális rilízek között rengeteg olyat találunk, amely fekete korongot ér. Ott van mondjuk tavaly év végéről Monty Temptation EP-je, a Fearful és szerzőtársai stúdiójából származó Collective Conscience című ötzenés, a Bredren Legion EP-je, a QZB vagy a Survey dolgai… Nagyon hosszan lehetne még sorolni.

A Flexout nagyon erős halftime-téren is. Sinic új albuma, a The Black Box nagyot szól, de a Mystic State, Transparent, PRTCL, SubMarine vagy Balatron dolgai is igazán finomak. Aki még többre vágyik, füleljen bele a 2016 végén kijött Halfcut albumba, amelyen harminc zene hömpölyög végig. Egyébként a felezett témákra külön sorozata is van a kiadónak: a Waves, amelynek eddig tíz része jelent meg. A nyitó darabot amúgy az a Monty vállalta, aki 2017-ben nagyot ment (elég, ha csak az 1985 Musicnál vagy a Dispatch-en kijött EP-jére gondolunk). Ha már tematikus sorozatokról beszélünk, feltétlenül említsük meg az Onyx szériát is. Ezt a label a feltörekvő producereknek tartja fent, akiknek bemutatkozására kiváló lehetőséget teremt a kiadványcsalád. Bassi szerint a Waves és az Onyx lényege, hogy némileg elkülöníti a Flexout keménymag-producereit az “újoncoktól”.

Célunk, hogy inkább egy kevesebb zenészből álló családot csináljunk ahelyett, hogy ontjuk a megjelenéseket sok-sok különböző producertől.

“Ahogy nőtt a kiadó, néhányan természetesen a törzsgárda tagjaivá váltak. Az Onyx és a Waves megadja a lehetőséget, hogy új művészeket neveljünk ki, akik később a fő kiadónkon is megjelenhetnek (mint Monty is). Fontos, hogy olyanokkal dolgozhassunk együtt, akik elkötelezettek ebben, és nem gondoljuk, hogy az új producereknek rögtön a Flexouton kell landolniuk. Ez persze sokkal értékesebbé is teszi a címkét mindazok számára, akik megjelenhetnek rajta.” – mondja Bassi.

...hiányzik a minőségi kontroll is a szcénából…

Felmerül a Flexout véleményformáló és felelősségvállalási szerepe, és underground kiadóként meg kell hallgatnunk a véleményét több fontos témában is. Például mi az, amit másképp kellene csinálni a szcénában? “Nagyon hiányzoznak a kis klubbulik Londonból” – mondja a kiadótulaj. “Minden olyan nagynak tűnik. Nagy fesztiválok, nagy szórakozóhelyek, pedig én úgy szeretnék lemenni azokba a bizonyos koszos, kicsi föld alatti klubokba... Aztán egyértelműen hiányzik a minőségi kontroll is a szcénából: az a kor, amikor minden kiadónak lemezt kellett csinálnia, ebbe kellett invesztálnia egy csomó pénzt, így a szcéna nem is volt túltelített szar zenével.”

Ez érdekes téma, úgyhogy kicsit még érdemes feszegetni. Mi az underground szerepe? Basti egy lényeges különbségre hívja fel a figyelmet: “Az underground szcéna pusztán csak zenét csinál és játszik le. Olyan zenét, amilyet akar, és nem törődik azzal, hogy az embereknek tetszik-e vagy sem. Ezzel szemben az overground kifejezetten olyan zenéket akar írni, amelyek tetszeni fognak.”

...a fiatalabb generáció is sokkal nyitottabb

Mi a helyzet a jövővel? Merre tart a jó öreg dnb? “Szerintem a drum and bass-nek ciklusai vannak” – véli a Flexout-boss. “A 25 év alatt volt, amikor a liquid volt nagyobb, később a jump-up lehet menőbb, a mély rollerek pedig egyszer valószínűleg unalomba fulladnak. Talán több zeneiségre számíthatunk majd a következő években. A neuró szerintem kevésbé lesz népszerű, a deep dolgok meg egy kicsit feljebb törnek. A halftime mindig is a képben marad, az USA-ban pedig talán még meg is izmosodik. Nagyon nehéz megjósolni, merre megy a dnb. Minden alstílusnak megvan a maga tere, és a fiatalabb generáció is sokkal nyitottabb”.

Ami pedig a Flexout jövőjét illeti: érkeznek a feltörekvő nevek! Az egyik legtehetségesebb producer, akit Bassi kiemelt, a svájci GROUND, aki a QZB párosán keresztül került közel a kiadóhoz. “A követkető pár évben sok fejet fog lecsavarni, megvan benne a láng és a hozzáállás”. Az Onyx címkéjén jön majd Wreckless és Fuj is. Mindketten évek óta tökéletesítik a hangzásukat, és a kiadótulaj reményei szerint az előttük álló időszakban sok-sok zenét fognak megjelentetni, karrierjük pedig felfelé ível majd. Ami pedig a “nagy” címkét jelenti: a nemrég hasábjainkon is méltatott Revaux párosa mindjárt hozza az új rilízt.

Felhasznált cikkek: