Több mint kilenc évvel a Spinline Contrast EP-je után újra hazai szólómegjelenést köszönthetünk a helvét kiadónál. A hajdú-bihari gyökerű tshabee nem ma kezdte a zeneírást (a 2010-es évek elején például több alkalommal is olvasható volt a neve a Chi Recordings kiadványain), de azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, mostanra érett be igazán munkájának gyümölcse. A basszuszene minden stílusában otthonosan mozog: hallotunk már tőle kemény-reszelős és mély dubstepet, breakbeat-et, technót, 170 BPM-es felezett cuccokat meg mindenféle bátor, kísérletező és skatulyákon átívelő dolgot. A kötöttségekre és sablonokra fittyet hányó attitűdje Laziness of a Perfectionist című új EP-jén is átjön, és pont emiatt van jó helyen a Demand-nél, amely korábban számos alkalommal bizonyította, hogy nyitott a nem szokványos hangzásokra.

Csabit a svájci kiadó a tavalyi, Dutty Audio-féle remixversenyt követően találta meg (nevezése olyan jó lett, hogy munkája fel is került a 40 Channels of Funk válogatásra).

Ahogy mondja, “Az eredményem nyomán keresett meg Carlos (Carlos Lehmann, a Demand kiadó vezetője – a szerk.), hogy van-e valami kiadatlan dnb cuccom, úgyhogy megmutattam pár arra érdemeset. Aztán nagyon szép, elismerő szavakat kaptam tőle. Kiválasztott hármat, amiből végül kettő lett az EP-n. Nekem nagyon volt kedvem újakat is írni, hogy számomra aktuálisabb anyag is legyen a megjelenésen – mert őszintén szólva el sem merem mondani, a meglévők mióta pihentek már. Aztán az újak közül is végül kettő maradt versenyben. Érezhető, hogy azért időbe telt, mire eljutott idáig is a dolog, főleg, hogy az anyag összeállása után egy kisebb szünet is következett, mire a Demand-ügyek között terítékre kerülhetett a vízre bocsátási terv.”

Vibe matters not the genre

Tshabee-tól korábban nem volt ritka az elvetemültebb sound sem, sőt. Ráadásul messze nem csak a dnb-ben valósította meg magát, hanem számos más stílusban is. Mostani EP-je sem követi a hagyományos sémákat: bátor és sokszínű zenék vannak rajta, mégis érezni a kiforrottságot, egységeséget. Joggal merül fel a kérdés: mostanra ért meg producerünk?

“Nagyon messze nem csak dnb-ben valósítom meg magam, olyannyira, hogy főleg nem abban.” – mondja. “Amikor többet próbálkoztam vele, az régebben volt, amikor nem volt még meg az a szint, hogy bármi is jobban kikerüljön. Aztán amik később mégis kikerültek, és hallhatók ilyen-olyan csatornáimon, azok meg szinte mind remixversenyre készültek. Amúgy azt kell hogy mondjam, én nagyon sok mindent szeretek csinálni, hallgatni és táncolni is rá. Ez a kiforrottság vagy egységesség, ahogy mondod, számomra inkább ez a kulcs. Akkor már ezt a kulcs-metaforát meglovagolva: tök mindegy, mi van az ajtóra írva – dnb, dubstep vagy akármi –, ezzel a kulccsal be tudok menni bármelyik ajtón, és jól érzem magam bent, azt csinálok és úgy, ahogy jólesik. A lényeg, hogy érezzem, amiért csinálom és amíg csinálom. Gondolom, ez az, ami miatt felismerhető vagyok, vagy amire azt mondják, hogy egyedi. (Ezt is csak azért merem így mondani, mert már sokan mondták.) Akármilyen is az. Én ezt ilyen kategorikusan nem hallom. De lehet, így működik jól: ami ugyanaz mindegyikben, az az én rezgésem, viszont nekem mind egy külön világ, az utolsó félbehagyott skiccig. Tiszta Sliders. Ha valami vonalat mégis be kéne lőni muszájból, akkor is csak a bass musicig jutnék leghamarabb.”

Az EP koncepciója egyszerű: nem igazán van neki, hiszen a számok nem egy időben íródtak, bár azt elfogadja, hogy a korábban említett egységesség mégis eggyé kovácsolja a négy tételt, sokszínűségük ellenére. Bár magának a megjelenésnek nincs különösebb alapgondolata, a producer zenészi filozófiája mégis átjön rajta. Tshabee azt mondja, “...Alapvetően – és mint általában szerintem a legtöbben, akik alkotnak – szeretnék katarzist kiváltani, és mivel a tshabee-zenék önkifejeződések, így értelemszerűen elsősorban magamnak írom őket, aztán persze ha másnak is tetszik, az nagyon jó. Viszont nem mindig konkretizálom vagy mondom ki magamnak sem, miről szól egy-egy szám, egyszerűen csak az érzés fejlődése a történet, a katarzisig.”

Ezzel el is érkeztünk a nyitótételhez, a transzállapotú, révedező Hidden Message-hez. “Azért indultam ilyen messziről az előbb, hogy mondhassam, a Hidden Message-nek nincs konkrét dolga, nem tudnék különösebb sztorit ráhúzni. A pucér kiindulási helyzet van, hogy kapcsolódni és felszállni. Ha úgy tetszik, itt az üzenet nekem is rejtve maradt.” A második tétel, a Present From You (amely szerintem az EP legerősebb darabja, nem hiába pörgette a Noisia is a rádióműsorában) egy energikus jungle-halftime felelgetés, amelyben a keleties vokál mellett egy felénk kevésbé ismert hangszer is fontos szerepet kap. “Egyik karácsonyra kaptam egy kalimbát ajándékba, és hát lényegében az ez iránti nagy örömöm, hálám táplálta a szám készítését. A kalimba az a repetitív-organikus-klattyogó perkusszív elem a zenében, ha valaki esetleg nem ismerné ezt a kis kézi hangszert.” – mondja Csabi.

A tshabee-féle pofánb*szós lábdobbal való kíméletlenkedés a Maybe It Was Real-ben jön elő leginkább. A szám célja nem túl bonyolult: “Ennek a közepén végül is elmondom, mi a történet: egy örökké tartó, táncolós révületbe esés (persze a számnak egyszer vége lesz).”

...nem célom a rohanó világot meg hype-okat meglovagoló, könnyen és gyorsan befogadható zenék készítése

A megjelenés végére került a címadó szám, a Laziness Of A Perfectionist. A háttérsztori Csabi munkamódjára utal: “Ez egy üzenet magamnak, hogy ne agyaljam túl a dolgot, mert eléggé hajlamos vagyok rá. Maximalista vagyok, ami sokszor visszahúz. Nem tudom, ez mennyire hallatszik a dolgaimon, de bennem mindenképpen ez játszódik le az utolsó kis részletre kiterjedően is. Már most tudnék mindegyik zenén változtatni, amit javításnak gondolnék, aztán lehet, hogy kontraproduktív lenne. Hogy őszinte legyek, alapvetően nem célom a rohanó világot meg hype-okat meglovagoló, könnyen és gyorsan befogadható zenék készítése. Ha mégis úgy sikerülne valami, az oké, de azért tudom már, hogy sokszor nyitottabbnak, türelmesebbnek kell lenni (mint amilyen szerintem én is vagyok egyébként), hogy hozza az élményt. Lásd, Carlos a Present From You-t először nem is szerette volna kiadni, nemrég meg azt mondta, a kedvence lett. Visszatérve magára trackre: csak meg kell hallgatni, és rá lehet jönni, hogy pont az ellenkezője sült el a tervemnek: szépen túlgondoltam, de nekem így tetszik, és kész.”

Az EP kiváló szórakozás a vájtfülűeknek, jogos hát a kérdés: számíthatunk-e a jövőben is a tshabee-féle finomságokra? “Most jó érzések keringenek bennem ennek a megjelenésnek köszönhetően.” – mondja. “Egy kis bátorságot ad, hogy jobban bízzak a dolgaimban, és hát vannak dolgaim. Nem drum and bass-re gondolok elsősorban, de van kedvem azt is írni bármikor, sőt, jelenleg is, ezen felbuzdulva. Szóval forgatom a fejemben, hogy kicsit küldözgethetnék ide-oda dolgokat, de nagyon nem szeretnék semmit elszólni előre.”

A 30Hz-et mindig valamiféle kultúrmisszióként fogjuk fel, így nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg, Csabi mit gondol napjaink dnb-szcénájáról, illetve kik azok a producerek, akikre érdemes odafigyelni. “Szó szerint csak általánosságot tudok mondani” – kezdi. “A drum and bass-nek mindig van egy majmolós része, amit túlzásba visznek, meg vannak, akik hozzák az eredetit, és ez hullámzik folyamatosan. Lehet, hogy egy 100 követővel rendelkező Soundcloud-account alatt ingyenesen megtalálod, amitől leesel a székről, elismert nevű labelek oldalain meg megrogyik a böngésződ, annyit tekersz le eredménytelenül. Nem vagyok annyira képben, de egy név határozottan beégett az agyamba: Wingz.”

Tshabee Laziness Of a Perfectionist című EP-je elérhető az ismert csatornákon (természetesen mi ezúttal is a kiadó Bandcamp-oldalát ajánljuk).