Belépőként rögtön egy Symmetry-válogatás, wow! Azt tudjuk, hogy az album a kiadónak küldött demókból áll majd össze, de segíts egy kicsit: pontosan hogy működik ez? Elküldöd a zenét, majd Break visszaír, hogy tetszik neki, és mehet a címkére? Vagy miután rábólint, még kér módosításokat? Mi a menete egy demó sikeres célba juttatásának?
A történeti hűség kedvéért azzal kezdeném, hogy a belépő öt évvel ezelőtti: 2013-ban egy lengyel jóbarátommal, Fullarity-vel kollaboráltam, melynek eredménye a Voice Of My Soul című track lett. A zene elkészülte után néhány héttel Jakub (Fullarity) felkeresett, hogy a brit Dust Audio kiadó sublabelje, a Turbine Music szeretne kiadni egy EP-t tőle, melynek része lenne a közös zenénk is. 2014 januárjában napvilágot látott a Long Way To Home című EP. Nagyon örültünk mindketten, jó visszajelzéseket kaptunk, pörgették a zenénket Finnországban, Belgiumban, Angliában, Oroszországban, az USA-ban…
A Symmetry-történet kilenc hónapja kezdődött, amikor úgy gondoltam, hogy néhány zenét elküldök nagyobb kiadóknak, és meglátjuk, lesz-e visszajelzés, bármilyen negatív vagy pozitív kritika. A Symmetry kiadó menedzsere, Isha visszaírt, hogy nagyon tetszik nekik egy számom, küldjem el a kiadó e-mailjére, és beszéljünk róla a jövőben, egyáltalán elérhető-e még. Persze, hogy még aznap elküldtem nekik a cuccost! Kis idő elteltével jelezték, hogy érdekelné őket a zene, egy VA-album projekten jelenne meg 2018 elején. Amennyiben rábólintok, küldik a szerződést… Hát alap, hogy bólogattam! (Nevet)
Break kérte, hogy küldjem el neki a pre-mastert, hogy elő tudják jegyezni a tracket a végső masterre. Némi extrával így ki is EQ-ztam és elküldtem a pre-masterelt verziót. Ezt követően Charlie (Break) üzent, hogy nagyon adja neki a zene, de valahogy máshogy szól, mint az eredeti: mintha csináltam volna vele valamit, ami egyébként bejön neki, de az eredetit szeretné kiadni. Adott néhány szakmai jó tanácsot, és azokat megfogadva küldtem neki vissza, ahogy kérte. Ezt követően elküldték a kimasterelt albumot, majd bemutatták egymásnak az LP előadóit, el is indultak az ismerkedések, gratulációk, kollaborációk... Isha és Charlie is nagyon jó visszajelzéseket kaptak az albummal kapcsolatban a promóciók során, és maguk is nagyszerűnek tartják. Remélem, nektek is bejön a válogatás!
...kell hogy legyen az emberben egy egészséges önkritika a zenéivel kapcsolatban.
Amennyire én látom, a feltörekvő producerek alapvetően kétféleképpen próbálnak betörni a köztudatba. Vannak, akik folyamatosan megjelennek valahol. Kezdetben kis kiadókon, de közben dolgoznak a hangzásukon, míg arra a szintre érnek, hogy egy nagyobb label jelenteti meg a számukat. A másik csoport – és szerintem ők vannak jóval kevesebben – kivár, ameddig elérkezik arra a szintre, hogy “villantani” tudjon, és akár rögtön neves címkénél landoljon. Te miért a második lehetőséget választottad?
Ez egy hosszú, nehéz, rögös út… Valaki végignyomja, valaki nem. Alapvetően azt gondolom, kell hogy legyen az emberben egy egészséges önkritika a zenéivel kapcsolatban. Mutogatod a haveroknak, jön a hype, és idővel úgy gondolod, ezt meg kellene mutatni a „nagyobbaknak” is. Az idő és a kor előrehaladtával fejlődünk, tanulunk, tapasztalunk… Olyan ez, mint a jó bor: az idő csak nemesíti, tökéletesíti. Van egy folyamata ennek az egésznek.
A zeneírás fontos dolog az életemben, hiszen mindig találsz okot, hogy beülj pötyögni kicsit, de nem ebből szeretnék megélni a jövőben. Amíg egészségem engedi, örömet okoz, pozitív hullámokkal tölt el, addig fogom csinálni, és nem tovább. Ma egy olyan világban élünk, ahol mindenki sztár akar lenni, mindenki azt szeretné, hogy odafigyeljenek rá. És csak fröcsög, ömlik a szar mindenhonnan... Ez nagyon gáz! Sajnos ezt nemcsak feltörekvő, de neves, híres, nagy producereknél is látom. Ontják magukból a kommersz, szar zenéket... Ez a biznisz, csináld ezt, mert ezt szeretik, ez adható el. Én ebből köszönöm, de nem kérek. Kemal megelőzte a korát zeneileg, olyan maradandót alkotott, amit 2018-ban sem tudnak überelni.
Abszolút no offense, de ha a mostani feltörekvő generáció átlagéletkorát nézzük, akkor túlkorosnak számítasz, hiszen 1984-ben születtél. Mennyi ideig fejlesztetted magad, mire sikerült a mostani szintre érned? Milyen szoftvereket-hardvereket használtál az idők során, míg végül megállapodtál a jelenlegi setup mellett?
Ezért a következő bulin jössz egy sörrel öcsém, no offense! (Nevet) A viccet félretéve, tizenkét év telt el. Későn érő típus vagyok! Mint említettem, járom az utat, vannak még itt szintek, nem kevés... Úgy gondolom, ez még nem a jéghegy csúcsa.
Cubase-zel kezdtem el dolgozni anno, és a mai napig ezt használom. Kezdetben egy nagyon régi Videoton DC 2050 E-es hangfalpárt nyüstöltem, meg egy E-MU 0404 Audio/Midi interface állt rendelkezésre. Nem nagyon volt pénzem komolyabb cuccokra, aztán ahogy mélyebbre ástam, egyre többet és többet öltem bele. Csomó VST-t / VSTI-t használok a mai napig. Pár éve vettem egy Soundcraft Delta DLX 8 csatornás stúdiókeverőt Kid Dramától, ami nagyon jó szolgálatot tesz, és nagyon szeretem. Ezenkívül van egy Akai Pro Rhythm Wolf analóg dobgép és basszus szintetizátor, egy Korg MS-20-as mini monofonikus szintetizátor (vele nagyon szeretjük egymást), egy Vermona PERfourMer MKII-es (ő is elég forró!), egy Moog Minitaur analóg basszusszintetizátor. Imádom az analóg cuccokat... Ha egyszer elkap a gépszíj, nem nagyon bírsz leállni.
A zene szeretete, tisztelete, alázata, az emberekre vetítve is: ezek kimagaslóan fontos dolgok.
A szélesebb szcénába most betörni készülő producerként hogyan látod az erőviszonyokat? Milyenek az “újoncok” esélyei, milyen lehetőségek adottak, milyen nehézségekkel kell megküzdeni?
Véleményem szerint nem egyszerű, de nem is lehetetlen bekerülni a szcéna mélyebb bugyraiba. Pofonegyszerű a képlet: csinálj kurva jó, minőségi zenét! Azért persze nem ennyi az egész, ennél sokkal komplexebb a történet. Nagyon sok az új feltörekvő, kiváló drum & bass producer. Fontos szerintem az ismeretség, hogy megtaláld a megfelelő csatornákat a kommunikációra, az embereket, akikhez eljuttatod a zenéd. Ez egy zárt világ. Egy kis család, aminek nem mindenki lehet a tagja. A zene szeretete, tisztelete, alázata, az emberekre vetítve is: ezek kimagaslóan fontos dolgok.
Biztos vagyok benne, hogy a zenélést élvezed is, és nem csak a DJ-fellépések számát akarod növelni azzal, hogy saját számokat írsz. Erre ékes bizonyíték, hogy mindeddig vártál a porondra lépéssel. Valójában mi az, amit a zenéléssel szeretnél elérni? Milyen filozófia mentén válik belőled producer?
A zene egy csodálatos dolog, minden napom vele indul és ér véget. Nem tudnék nélküle létezni. A zene számomra egy olyan csatorna, melynek segítségével közvetítem az emberek felé a belső világomat, amit nem szavakkal, hanem hangokkal, ütemekkel szeretnék kifejezni. Nem az a célom, hogy megfeleljek, nem szeretem, ha megmondják, mit csináljak és hogyan csináljam. Eléggé autokrata, autonóm vagyok a stúdióban is. Csak egyszerűen „kiírom” az érzéseimet magamból. Valaki ezt tánccal, versmondással, festéssel, szobrászkodással fejezi ki. Mindegy, hogy milyen tevékenységet választasz vagy űzöl, csináld szenvedéllyel, odaadással, rajongással és alázattal, a gyümölcs úgyis beérik idővel. Hangsúlyozom: idővel! Ne akarj mindent azonnal, építsd fel, tegyél érte. Konkrét célom nincs a zenéléssel, csak csinálom a dolgom, ami örömet okoz.
A zene végül úgyis felülír mindent.
Hogyan látod napjaink dnb-jének általános helyzetét? Lépjünk túl azon a hangzáson, amelyet mi szeretünk és képviselünk, de próbáljuk megőrizni objektivitásunkat, vegyük észre a minőséget, és eszerint próbáljuk felmérni a terepet, így válaszoljunk a kérdésre: merre halad a stílus? Mi jöhet a következő pár évben?
Nehéz kérdés, nem szeretek váteszkedni, prognosztizálni. Te nagyon jól tudod, hogy mi mire pörögtünk anno (most éppen egy 2000-es Fierce-mixet hallgatok), és milyen zenék mennek manapság a bulikon, a klubokban. A mai napig imádom a régiiskolás cuccokat, és szeretem is őket keverni az új zenékkel. Mindenképpen progresszív irányba halad a szcéna. Én bizakodó vagyok, aztán majd eldől, mi lesz. Más volt a hőskor, és más van most. Amik nekünk anno tánctérrobbantó zenék voltak, azokra most teljesen máshogy reagál a fiatalabb generáció, amivel nincs semmi baj, hiszen változik minden. Fejlődnek a szoftverek-hardverek, fejlődnek a zenék, kicserélődik a hallgatóság is.
Hogy mi jöhet a következő pár évben? Vélhetően sok jó, minőségi zene, a stílus határainak kitolódása és szétmosódása. Sok fura szám, természetesen pozitív értelemben. Ez egy teljesen más generáció. Az értékeit kell kiemelni, csiszolni, fejleszteni, és meg kell érteni az ő világukat. Lesznek, akik csatákat, háborút nyernek, és olyanok is, akik el fognak vérezni. A zene végül úgyis felülír mindent.
Mivel ismerjük egymást, gyakran látom a privát Facebook-oldaladat, amely szerint két dolog nagyon jellemző rád. Egyrészt rengeteget utazol (Grúziától Kolumbiáig, Franciaországtól Dél-Koreáig, Namíbiától Mexikóig lehetne sorolni a rengeteg országot, ahol megfordultál), másrészt cipőritkaságokat gyűjtesz, amiket gyakran el is adsz. A világ felfedezése és az egyedi lábbelik világa valamiféle szenvedélyed? Esetleg mindezek a hétköznapi munkáddal vannak kapcsolatban? Egyáltalán, mit csinálsz, amikor nem a zenéket gyúrod?
Szeretek utazni, meg a sneaker-ek is nagyon tetszenek. Az utazások egyrészt kötődnek a munkámhoz (a közigazgatásban dolgozom), másrészt abból fakadnak, amit szeretek csinálni, aztán vannak privát jellegűek. A sneaker-ek világa mindig is vonzott, így persze használom is őket és reseller is vagyok. Nyelveket oktatok: a nyelv szeretete egy fontos szegmense az életemnek. Fordítok, tolmácsolok, szeretek utazni, zenélni, fotózni, szeretem a finom ételeket, megélni a pillanatokat, szeretem a finom borokat, söröket, a jó szexet. Ha időm engedi, szívesen sütök-főzök, kerékpározok, filmezek, sorozatozok.
A Symmetry-megjelenést mi követi majd? Mire számíthatunk tőled a jövőben? Esetleg bulik line upján is olvashatjuk majd a nevedet?
Van konkrét érdeklődés, és kaptam pozitív visszajelzéseket több kiadótól is, egyikükkel egy esetleges EP-ről tárgyalunk. Néhány kész zeném játékba került, majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Dakuan, az Exit kiadó menedzsere néhány zenét rakott is egy Code 3-as (Dakuan, Jubei & SP:MC)-buliban. Beszéltek a zenéimről, kielemezték őket, elmondták a véleményüket. Szeretnének még többet hallani tőlem a jövőben. Nagyon sok befejezetlen számom van, amiket forralok az üstömben. Imádom az autonomic hangzást is, így mélyebb 170 bpm-es dolgok is vannak a tarsolyomban. Az experimental, 140 bpm-es világ, dubstep is terítéken van, a techno meg csak hab a tortán. Meglátjuk, mit hoz a jövő…
Kinek a zenéje motivál? Mt hallgatsz szívesen?
Csak Kemalt. Meg Sinthetixet! (Nevet) De hogy ne csak nosztalgiázzunk: Kid Drama (Instra:mental), Break, Code 3, DBridge, Consequence, Quartz, Survey, Fierce, Zero T, Synth Sense, ASC, Sam KDC, Jubei, Dubtek, Cern, Dally… Az a baj, hogy behúzol a csőbe... Ez már így két sör, no offense! (Nevet)
Főleg drum & basst hallgatok, de a Blawan-, Surgeon-, Untold-féle technót sem vetem meg. Autechre, Boards of Canada, Hexstatic, Burial, Synkro, Bering Strait, Gelka, Femme En Fourrure… A teljesség igénye nélkül.