Spirit Duncan Busto néven született 1968. június 2-án. Karrierje több mint két évtizedet ölel fel, zenéi a legminőségibb kiadókon – a Timeless-nél, a C.I.A.-n, a Commercial Suicide-on, a Metalheadz neve alatt, a Horizons Music címkéjével, a Shogun Audiónál, a Warm Communications-nél, a Blu Mar Ten logójával vagy a Dispatch gondozásában – jelentek meg, trekkjei minden valamire való DJ playlistjében szerepelnek. Életének fontos állomásait egy tavalyi UKF-interjúban sorolta fel.
Karrierje a kelet-angliai Ipsiwch városában kezdődött. Főiskolás korában, a 80-as években kezdett el DJ-zni. Nagyon rajta volt akkoriban a hip-hopon, és gyakran lógott azzal a sráccal, aki az iskola diszkóin pörgette a lemezeket. Ugyanazokat a vinileket vették, az ízlés tehát nem lehetett akadály, a rezidens javasolta is Duncannek, hogy kezdjen el DJ-zni. A gondolatot akkor követte tett, amikor megérkezett a house-zene, és a főiskola beruházott sebességszabályzós lemezjátszókra.
Később az ipswichi Redeye Records lemezboltban kezdett dolgozni, ahol a környék tehetségei fordultak meg. Itt ismerkedett meg Photekkel, Digitallal és Klute-tal. 1994-ben (még The Spirit néven) éppen utóbbi producerrel fogott bele első saját zenéje elkészítésébe, méghozzá Klute szüleinek pincéjében. Főállású producer 1997-ben vált belőle, amikor a sok munka elkezdte maga alá temetni: nappal a lemezboltban dolgozott, éjjel a zenéit gyúrta. Kapóra jött a Redeye-ban gyakran megforduló Aquasky kérése, hogy remixelje a Passenger című számot. Mivel a munka jól fizetett, belevágott, és ekkor döntötte el, hogy teljes személyében producerré válik.
Elmondása szerint a kezdeti időszak hozott ugyan kisebb sikereket, de kardélen táncolt. Amikor megérkezett az Ed Rush és Optical-féle Virus-hangzás, nagyon nehéz volt rávenni a kiadókat, hogy foglalkozzanak a zenéivel. Aztán jött a Final Chapter a Timeless-en, amire felfigyeltek az emberek. Ezzel együtt is, mivel ekkor már évek óta jóban voltak Digitallal, úgy döntöttek, nem támaszkodnak másra, inkább csinálnak maguknak egy saját kiadót – így született meg 1998-ban a Phantom Audio (ami pár megjelenés erejéig a Digitallal közös párosának neve is volt).
A label menedzselésében segítette a Redeye-ban szerzett tapasztalala, hiszen ekkorra már ismerte a kiadók és lemezterjesztő cégek működését. A kiadó 2004-ig folyamatosan jelentkezett a jobbnál jobb rilízekkel, aztán egy majdnem tízéves szünet után, 2013-tól ismét szállította a remek zenéket. Itt jött ki a legendás Gateman, de az “újkorban” is kiváló kiadványokat gondozott.
Spirit teljesen saját címkéje a nem kevésbé sikeres Inneractive Music, amely 2003-ban született. Fogantatása a producer Memories című zenéjéhez köthető. A dallamosabb számért a Phantom Audio-hangzáshoz szokott kiadók nem igazán tülekedtek, úgyhogy Spirit megcsinálta neki az Inneractive-ot. Magyar szempontból is fontos lett a label, hiszen több Tactile-megjelenés látott itt napvilágot, de Chris.SU és a Mindscape szólóban is kapott lehetőséget.
Chris.SU így emlékszik vissza a legendára:
Első emlékem Spirithez az 1999-2000 körüli Ed Rush & Optical- és Andy C-féle Kiss FM-es mixek kapcsán fűződik. Ott hallottam először a Remote Controlt, és egyből megtetszett, ahogy a dubot ötvözték a drum & bass-szel. Aztán később Digitalon keresztül összehaverkodtunk, és küldtük ki neki a Tactile-zenéket. Kezdetektől fogva támogatott minket, olyannyira, hogy még remixfelkérést is kaptunk, és két szóló zenémet ki is adta a kiadóján. A Sunandbass-en rendszeresen találkoztunk vele, mindig csupa mosoly volt. DJ-ként és producerként is tiszteltem, jó néhány zenéje megvan vinilen is. Túl fiatalon távozott közülünk…
Szomorú tény, de a két elhunyt klasszis, Marcus Intalex és Spirit utolsó közös megjelenése (Untitled MCR / Acid Monday) is itt jött ki 2017-ben.
Hosszú karrierje során – 2012 kivételével, amikor az USA-ból visszaköltözött Angliába – végig aktív volt. Ráadásul ő volt az a producer, akinek noha száz közül is felismertük egyedi hangzását, mégsem untuk meg soha. 2017-ben a Stalker EP-n ugyanolyan lelkesedéssel hallgattuk a Spirit-soundot, mint annak idején. Ujjlenyomatát minden korszakában otthagyta a drum and bass stílusán. Gyakran dubos és sötét, dzsungellel átitatott hangzása sok producert megihletett, időtlen zeneisége sosem fog kikopni a drum and bass-köztudatból.
(A cikk írása közben érkezett a szomorú hír, hogy a halftime-szcéna egyik legtehetségesebb előadója, Baltazar Gallego aka RAZAT elveszítette a rákkal vívott harcát.)