A kezdetek óta része vagy a dnb-szcénának. Hogyan csöppentél bele?

A “kezdet” szó jelentése attól függ, hogy mit értünk pontosan a szcéna születése alatt, de igen, elég régóta benne vagyok. Egy Amiga gépen, OctaMED és Scream Tracker programokkal kezdtem el hip-hop ütemeket írni valahol 1993-1994 körül, innen indultam a jungle és a dnb felé, amelyeket már PC-n csináltam, Cubase-ben.

Phantasy-vel egy közös baráton, Jay Frenzicen keresztül találkoztam, aki az akkori ATM magazint csinálta. Én a lapnál dolgoztam. Egy nap, amikor látogatóba jött Jayhez, adtam egy demo cédét Phantasy-nek. Valami tetszetőset kellett rajta hallania, mert nem sokkal később visszahívott. Egészen tisztán emlékszem, hogy egy fish & chips kajáldában találkoztunk személyesen Southend-on-Sea-ben! (Nevet)

Szeretem a zenei, lélekközeli dolgok és a sötétebb, élesebb, ingerültebb hangulatok kölcsönhatását.

Legismertebb zenéd a Phantasy-vel és UK Apachival készült Gimme Da Gal, ami nagyon nagyot ment anno a táncparketteken. Ezzel szemben az a hangzás, amellyel most visszatérsz, sokkal inkább lélekhez szóló, folyékony, hangszerekkel operáló. Hogyan jött ez az éles váltás a finomabb darabok felé? És miért most? Mi tartott eddig? Egyáltalán, miért szüneteltetted a zeneírást mostanáig?

A hosszú évek során rengeteg hip-hop, soul és funk bakelit gyűlt össze a kollekciómban, ráadásul mindig is a mélyebb, liquidközeli zenét éreztem igazán közel magamhoz. A szettjeimben mindig voltak számok a Soul:R-tól, a Hospitaltól vagy a Defunkedtól. Mindig is szerettem azokat a zenéket, amelyek egyesítették magukban a tánctér energiáját az érzelmes, lélekhez szóló hangulattal.

Akkoriban, amikor Phantasy-vel csináltuk a tánctérbombákat, igyekeztem zeneibb, léleksimogató darabokat is írni, de nem nagyon mutatkozott rájuk fogadókészség. A kiadók, akikkel együtt dolgoztam, nem igazán érdeklődtek e hangzás iránt, inkább azt szerették volna, ha a táncterekre koncentrálok. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor kifaroltam a dnb-ből. Fel akartam fedezni másmilyen zenei ötleteket is, és saját döntésem alapján akartam emlékezetes darabokat alkotni. Beköltöztem a városba, elkezdtem a privát karrieremre és a feleségemre koncentrálni, közben pedig elvesztettem az érdeklődésemet a zeneírás iránt. Az évek során csináltam pár félig-meddig lelkes próbálkozást visszatérés gyanánt, de túlterheltnek éreztem magam, így nem igazán tudtam, hogyan is kezdhetném újra. Mígnem kb. kilenc hónappal ezelőtt vágyakozni kezdtem a kreatívkodás után. Két éve született meg a lányom, ami hozott egy másféle életszemléletet. Egyértelműen sokkal pozitívabb szellemi állapotban vagyok most, ami a jobb anyagi lehetőségeimmel együtt lehetővé tette, hogy beruházzak pár új stúdióeszközbe és fellobbanjon az alkotóerőm lángja.

Sokat segített az is, hogy Cubase-ről Abletonra váltottam. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb a munka az Abletonban, míg a Cubase egyre csak hízik, egyre zsúfoltabb. Ez egy személyes preferencia, de az Ableton tényleg jobban illeszkedik a munkafolyamataimhoz. A liquid zenék mellett mélyebb, minimalistább hangzással próbálkozom. Szeretem a zenei, lélekközeli dolgok és a sötétebb, élesebb, ingerültebb hangulatok kölcsönhatását.

Mit csináltál az elmúlt években? Közel maradtál a zenéhez?

Szoftverfejlesztőkánt dolgoztam, megházasodtam, gyerekem lett, vettem egy házat… Minden megvan, ami az öregedést jelzi! Persze azért hallgattam zenét is, de messze nem foglalt el olyan központi szerepet az életemben, mint azelőtt. Most valahol a két állapot között vagyok. A zene ismét nagyon fontos, de a korábbiaknál kisebb mértékben.

Volt a Gimme Da Gal-hangzásod, aztán csináltál bassline breaks-zenéket, most meg ezzel a finom liquid hangzással tértél vissza. Ez valamiféle evolúciója a munkásságodnak?

Inkább az életem változásának tükörképe. A negyvenes éveimben járok, családom van, karrierem, hétköznapi kocsim… Nem járok bulikba, zenét pedig nagyrészt fülesben vagy otthon hallgatok. Mindezeknek köszönhetően, azt hiszem, mást is keresek a zenében, más inspirál, ezáltal mást is írok.

Ami a stúdiódat illeti: szoftver, vagy hardver?

100% szoftver. Régebben használtam külső eszközöket is: volt egy kis keverőpultom és egy kompresszorom, amiket főleg felvételkor és mintázáskor vetettem be. Annak idején volt néhány Akai samplerem és Roland grooveboxom is.

Manapság már a laptopok is alkalmasak zeneírásra, és nagyon élvezem is a lehetőségét annak, hogy bárhol zenélhetek. A számaim túlnyomó többsége Macbookon fogan meg, és a stúdióban, iMac-en ölt végleges testet. Úgy érzem, hogy az Ableton egy idő után eléggé próbára teszi a Macbook processzorát, de az iMac sokkal többet bír, szóval amikor a hordozható gép dadogni kezd, átülök az asztalihoz.

Manapság sokkal több hangmintát használok, és kevesebbet foglalkozok a sound designnal és a szintikkel, mint azelőtt. Pár akkordot lejátszok, írok egy-egy rövid dallamot billentyűsökön, de itt véget is ér a zeneiségem! (Nevet)

Ez egy olyan kompetencia, amelyet időbe telik elsajátítani, és ami elvész, ha nem használod.

Sok visszavonult producer áll elő új zenékkel, de több esetben azt érzem, nem kellene ezt forszírozniuk… Erőlködnek, hogy valami nagyot alkossanak, de a számaik egyszerűen nem felelnek meg a 2018-as elvárásoknak. Vajon mi hozta őket vissza a porondra?

Nem gondolnám, hogy a minőség olyan sokkal-sokkal jobb lenne, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A producereknek manapság jó mérnököknek is kell lenniük. Az internet széles körű elterjedése és az egyre növekvő sávszélesség egyfajta kreatív energiát hozott létre, ami mindenkinek rendelkezésére áll. Robbanásszerűen megnőtt az elérhető tartalmak száma, de ez sokkal nehezebbé is teszi az eredeti, időtálló darabok megtalálását. Végül pedig, azt hiszem, minden kreatív közeg kulcsképessége, hogy tudd kritikusan szemlélni a saját munkádat, tarts minőségi kontrollt. Ez egy olyan kompetencia, amelyet időbe telik elsajátítani, és ami elvész, ha nem használod.

Ha egy hosszú kihagyás után megint elkezdesz zenélni, nagyon könnyen izgalomba jössz, de ugyanilyen könnyen el is mehetsz abba a rossz irányba, ahol túlértékeled a számaidat. Ez történt velem is. Az új zenéim némelyike nem volt a legjobb, bevallom. Nem hallottam vissza mindazt a lelkesedést, ami miatt megint tűzbe hozott a zeneírás, és így utólag azt mondom, nem is kellett volna őket elküldenem kiadóknak. Ha meglett volna a lehetőségem, hogy magam adjam ki ezeket a számokat, egy lapáttal még rá is tettem volna... Hála istennek, nem úgy alakult! Eltart egy darabig, hogy dolgozz a hallásodon, és eljuss abba az állapotba, ahol már meg tudod állapítani, hogy mi jó, és mi nem.

Mit gondolsz, mi változott a szcénában az elmúlt években? Merre tartunk, mi jön ezután?

A dnb világa szétaprózottnak tűnik. Rengeteg az alstílus, alig lehet tartani a lépést. Egybevág az általános véleményemmel, ami nem csak a dnb-re és a zenére jellemző: manapság a címkézés korát éljük. A drum and bass mindig is nagyszerű volt más stílusok hatásainak beolvasztásában, és szerintem ez a jelenség most is tart. Szerintem ez a hosszú élete titka.

Kik a kedvenceid manapság? Kire figyeljünk oda?

Producerek tekintetében bármit meghallgatok Lenzmantól és kiadójától, a The North Quarter-től, a Dawn Wall-tól, a Mohican Sun-tól, LSB-től, Logisticstől… Rengeteg tehetséges, új zenész van, remek számokkal, elég, ha csak Satl, Humanature, Bert H, Macca & Loz Contreras nevét említem. Ami a kiadókat illeti, a srácok a Fokuznál és a Celsiusnál folyamatosan jó zenéket adnak ki, csakúgy, mint a Spearhead, a Liquid V vagy az Innerground, és persze ne feledkezzünk meg a kisebb címkékről sem, mint az Atmomatix vagy az Addictive Behaviour.

Mit kell tudnunk a jövőbeni megjelenéseidről?

Lesz megjelenés DJ Marky új kiadójánál, a RSTLSSNSS-nél, a Soul Bros címkéjével, az Inabán és a Ten Tons Deeper-en. Ezeken kívül tárgyalgatunk pár másik labellel, és abban is reménykedem, hogy a Fokuz/Celsius vonalán és az Addictive Behaviour-nél is folytatjuk a közös munkát.

Amikor felkértünk a vendégmixre, azt mondtad, a legutóbbit tíz évvel ezelőtt csináltad. Akkor most izgatott vagy?

Izgatott és ideges. Olyan, mintha mindent elölről kezdenék!