A Silent Dust vezette none60 kiadó a nem megszokott vagy határmezsgyéken kalandozó (sőt, azokon rendszerint át is lépő) dnb zászlóshajója. Az USA-beli Quentin Hiatus stúdiójából érkező új megjelenés méltó módon folytatja a diszkográfiát, amelyhez nem is akármilyen producerek adták már nevüket. Hosszú idő lenne mindenkit felsorolni, de van, akit mindenképpen érdemes. Csinált ide remixet Calibre, Marcus Intalex, Om Unit és Eveson, több megjelenéssel rukkolt elő Dexta, Sinistarr és Oliver Yorke, és természetesen nem kevés számot adott ki a címkénél a kiadófőnök is. Örömteli, hogy ehhez a társasághoz a kevésbé ismert producerek is nagyon magas minőséget adnak hozzá, ezzel a none60-t egy “vakon is megbízom benne”-típusú labellé téve. Bármelyik megjelenését indítod el, biztosan nem csalódsz benne.

A kiadó nagyon kitágítja a drum and bass stílusának fogalmát, és bevállalja, hogy a 170bpm nem azonos a 2-step ütemekkel. Sőt, nem ritka itt a dobot teljesen nélkülöző, ambientszerű zene, a hip-hop, a footwork, a négynegyed, az agyat tekergető pszi-hatás… Most, hogy ezt írom, a none60-t nem is dnb-kiadónak nevezném, hanem inkább egy nagyon igényes törtzenei olvasztótégelynek.

A huszonhatodik megjelenést a nem kevésbé izgalmas Free Love Digit vezető Quentin Hiatus szállítja. A producer 2000-ben csöppent bele az elektronikus zene világába, és öt évvel később már DJ-ként pörgette a drum and bass-lemezeket. A zeneírásba 2008-ban vágott bele, és többek között a szép emlékű IM:LTD kiadóig, a nemrég a 30Hz-en is méltatott Translation Recordsig vagy a szintén extramély darabokat kiadó Onset Audióig jutott a munkáival. A Free Love Digit 2011-ben indította el egyrészt saját magának, másrészt pedig megjelenési lehetőségként a tehetséges producereknek.

Ami pedig az új none60 single-t illeti: a Clever Girl részemről az év egyik legjobb zenéje. Bizonyítéka annak, hogy egy egyszerű szintidallam képes tavaszt varázsolni a télbe, virágokat növeszteni a fagyott talajon, mosolyt csalni a szomorkás arcokra. Felesleges lenne technikai részleteket elemezgetni, és leírni, hogy itt-ott amen tör utat magának, mert ez a zene nem lehet analízis tárgya: ez egy négy és fél percig tartó utazás Boldogságországba. A másik oldalon fészkelő Orange Dreams mellett sem megyek el szó nélkül, mert az meg egy jó kis játék a basszusokkal, a különféle vokális mintákkal és és apró dobokkal, de kétség sem férhet hozzá, hogy a megjelenést a Clever Girl teszi felejthetetlenné.