Alix Perez kiadója, a 1985 Music az elmúlt pár évben a deep drum and bass egyik zászlóshajójává nőtte ki magát. Kurátorai nem idegenkednek a műfaji változatosságtól, a label a közelmúlt dubstep revival-jében is jókora szerepet vállalt. Töretlenül ontja magából a kiadványokat (amelyek rendszerint a chartok tetején kötnek ki), teszi mindezt úgy, hogy ez a művészi termékenység eddig nem ment a minőség rovására. Lássuk, mi a helyzet az év egyik leghájpoltabb megjelenése, a Hit The Lights esetében!
Monty debütalbuma stílusában követi a label eddigi kiadványait, mindvégig ragaszkodva (néhol talán már túl görcsösen is) a hangzáshoz, amit az ifjú franciától már megszokhattunk. Ennek ellenére rengeteg jó pillanat és izgalmas megoldás hallható a korongon, szinte a teljes bpm-skálát bemutatva a röpke tizenhat szám alatt.
Számos nem klasszikus értelemben vett dnb-nóta helyet kapott az LP-n, mindvégig változatosan adagolva. Ilyen többek között az okos törésekkel megtoldott 2-step-hibrid Walking Home és néhány vérbeli 140-es szörnyeteg, mint a Dreamer és a Hardware, de a lemez úgy istenigazából a precíz rollerekben és a lélekkel teli tételekben tud kinyílni. Véleményünk szerint a Cinnamon, majd egyből utána a jazzes, soul-os Birdland a csúcspont, ahol a veterán likvid-mester, Redeyes oldalán pár percre még Monty is el tudja engedni a manírjait.
A Visages-zel közös, korábban már single-ként is kiadott Vibin’ popos, rnb-s vokáljára jó pár hallgatás után sem tudott ráállni a fülünk. Az instrumentálja egyébként nagyon rendben van (vagyis lenne). Ez elmondható a footwork-ös Meet You There kapcsán is: Chimpo, ha akar, bőven tud ennél jobb verzéket produkálni.
Összességében ezt a pár melléfogást és a kissé elnyújtott játékidőt leszámítva ez egy nagyon változatos és korrekt LP lett, mi biztosan sokszor le fogjuk pörgetni. Mindenképpen ajánljuk a kísérletezősebb dobbasszus zenék kedvelőinek.