Nem nehéz tavaszi hangulatot hozni, ha az ember Új-Zélandon él. Wellingtonban a napokban is húsz fokot mérnek, szóval az évszakok fogalma egy kicsit máshogy értelmezendő Ausztráliától 1500 km-re délkeletre.

Monika (aki nevével ellentétben nem nő, hanem férfi) és barátnője 2015-ben döntött úgy, hogy a londoni betondzsungelt maga mögött hagyva átszeli a földet, hogy a kivimadarak hazájába, Timaru kikötővárosába költözzön. Merész döntés egy ekkora utat bevállalni, de legalább nyelvi nehézségeik nem voltak.

Úgy fest, az akklimatizálódás jól sikerült, mert a To the Light EP egy kidolgozott, ötletes, sokszínű anyag, ami remekül folytatja a producer stúdiómunkáinak sorát.

Monikára az Ingredients 2015-ös LP-jén, a Substance-en figyeltem fel. Az album amúgy a modern dnb egyik kirakatválogatása lehetne: egyszerre van rajta jelen a deep hangzás, a klasszikusabb roller sound, a likvid és a jungle, ráadásul úgy, hogy sokfélesége ellenére mégis egységet alkot. Fél évvel később Monika már saját EP-vel jelentkezett a kiadónál. Az Observatory című négyzenésen a halfstepek domináltak, de ráfért egy harapós roller is The Pulse címmel.

2017-ben kezdődött a “Soulvent-korszak”, melynek első epizódja egy single volt a “klasszikus” liquid hatása alatt. Aztán jött a Soul Sessions Vol. 3 válogatás, ahol Monika szintén helyet kapott, és így érkezünk el a To the Light EP-hez.

A címadó számba a Princess Slayer nevű e-zenei formáció énekesnője szállt be. A To the Light egy gördülékeny darab, kis trancy szintidallammal, hosszan folyatott basszusfutammal. Nyári kabriós hajlobogtatáshoz kifejezetten ajánlott!

A Double Down hipnotikus-koncentrikus körbe ejti a hallgatót, egyre bonyolódva, egyre mélyebbre húzva minket a középpont felé, ahol aztán a dzsungel keltette örvényeken sodródunk, míg a vihar elcsendesedik. A 170 bpm feletti sebességet a Trash Talk veszi vissza lassú hip-hop ütemeivel, itt-ott felhangzó jazzy hangszereivel. Kifejezetten kellemes zenei kitekintő a komótosabb tempó világába. Kid Loco nyalogatja az ujjait!

A végén ismét magasabb fordulatra kapcsol az EP a Beatnikkel. Egyenes, vokál- és basszgitártöredékekkel színezett darab, széles atmoszférával, olyan, amit egy tóparti buli elején és végén kifejezetten szívesen hallgat az ember. Vagy akár a közepén is.