Beszéljünk a hátteredről. Egy operaénekes tanított, aztán magad is énektanár lettél, ráadásul zongorázol is. Honnan ered a zeneiséged? Családi örökség?

Hűha, te aztán kutakodtál! Éneklésre születtem… Közhely! Viszont nagyon jó érzés, hogy tudom, a DNS-em mélyén gyökerezik. Teljes egészében apai ágról örököltem, zenészek és előadóművészek hosszú sora van előttem. Édesapám hamisítatlan népi lélek volt, hárfákat készített és utcazenészként kereste kenyerét. Egy rakás hangszeren zenélt, igazi kelta lendülettel; tüzes társadalmi és politikai költő volt! Ötéves korom körül felléptem vele. Isten tudja, jó voltam-e, de biztosan cukin néztem ki, ő meg valószínűleg jól járt vele anyagilag. Később egy operaénekes egyengette az utamat, aki megtanított az ének igazi erejére.

Leo Wood
“Gondolkodj nagyban, vidd véghez!”

Facebook-oldalad szerint sok zenész hatott rád Nina Simonétól Ed Solóig, Bob Marley-tól James Brown-ig. Mindenevő vagy, nem igaz?

Így van, nem tehetek róla! Belém ivódik, mindenhonnan húzom magamba az inspirációt. A zenei ízlésem határtalan, minden stílusnak megvan a helye és ideje. Sok stílust nagyra értékelek, és imádom a változatosság kihivását a zeneírásban. Vannak meghatározó befolyásoló tényezők, amelyek következetesen megjelennek több basszuszenei énekemben is, például a melodikus kelta “pengés”, amelyet összeszövök a blues-os, lélekközeli előadásmódommal. Ez a – reményeim szerint – egyedi stílus sok műfajra alkalmazható: dnb-re, house-ra, hip-hopra, chill out-ra. Nem pusztán az egyikben határozom meg magam: élvezem, hogy saját magam vagyok, így alkotok, felfedezek!

Bristolban élsz, amely Anglia zenei központja. Mi a város titka? Mi teszi Bristolt a brit zenekultúra fővárosává?

Jelenleg Kanadában élek, de Bristol az otthonom, várom már, hogy visszatérjek. Az elmúlt négy évben körbeutaztam a világot, és azt hittem, felfedezek majd sok hasonló vagy még jobb helyet, de – bizton állítom – van valami Bristolban. Az emberek egy kicsit őrültek, vállalkozó szelleműek, kreatívak, tökösek és mindig nyitottak a zenére, hogy érezzék, hogy életerővel árasztja el őket. Nagyszerű sokszínűség ez; stílusosan magas színvonal, amely folyamatosan inspirál. Folyton olyan emberek környezetében vagy, akik lenygöző zenéket írnak, fantasztikus dolgokat csinálnak: “gondolkodj nagyban, vidd véghez!”

Jó pár dnb-kollabod van már. Hogyan kezdtél el drum and bass-re énekelni? Ki fedezte fel a hangodat?

Azt hiszem, az első dnb-zeném egy rögtönzés volt, amelyet Alex (Phaction) lakásában vettünk fel. Csak úgy énekelgettem, és még ő is a korai napjait élte. Akkoriban jött ki a Deeper Rise című downtempo EP-m, zenekart alapítottam, vokális sample-pakkokat csináltam a Samplephonics-nak, szóval már akkor elég sok mindenbe belefolytam zeneileg. A Phactionnel közös első megjelenésem mintájára írtam pár vokált a Spearhead kiadónak, The Vanguard Project- vagy Villem & McLeod-számokhoz. A kezdetek lehetőségeit a Spearhead-et vezető BCee-nek köszönhetem. Szerintem a Let It Breathe kapcsán tudatosult bennem, merre is juthatok majd a műfajban. Neki is álltam többféle előadói stílus keresgélésének a dnb-n belül, ami nagyon inspirált, és kielégítette az étvágyamat.

Ha már a dnb-kollaboknál tartunk, röviden elmagyaráznád, hogyan is készül egy közös drum and bass-szám?

A mostanság ismert dnb-számok úgynevezett topline-ok. Ez azt jelenti, hogy a producer átküldi a zenéjét (különféle készültségi fokokban), én pedig írok rá egy vokált. Rengeteg módja van egy zene megírásának; ahogy ráéreztem a topline-írás igazi ízére, egyből kísérletezésbe fogtam. Mostanra finomítottam annyit a technikámon, hogy remekül tudok dolgozni vele. Kiválóan alkalmas váratlan dallamok írására, és megadja a szabadságot ahhoz, hogy felfedezhessek hibák szülte jó megoldásokat is. A dalszöveg zavaró hatását kikapcsolom, csak dallamokat improvizálok a zenén újra meg újra. Ha valami megtetszik, arra a részre jobban rámegyek, különféle előadásmódokat veszek elő, csak engedem a hangom az útjára, mindenféle nyomás nélkül. Semmit sem finomítok, csak csinálom, amit természetesnek érzek. Egy pár próba után továbblépek és dallamfrázisokat hozok be a “végleges” verzióba. Aztán jön a dalszöveg: ülj le egy szótárral, szinonimaszótárral, egy koncepcóval meg egy sor olyan szóval, ami tetszik, és csak kezdj neki! Ha az éneket felvettem, átküldöm a nyersanyagot a producernek, hogy csavarjon rajta egyet vagy úgy editálja, ahogy neki tetszik. Ezután pár alkalommal oda-vissza küldözgetjük egymásnak a számot, mindaddig, ameddig kidolgozzuk az együttműködés arany középútját. Általában rájuk hagyom az eredményt, mégis milliónyni ötletem van, amit meg kell velük osztanom. Biztos vagyok benne, hogy imádják :)

Kik a kedvenc dnb-producereid?

Nagyon szeretem Villem & McLeod zenéit, várom már, hogy megint együtt dolgozhassak velük. Calibre nagyon jó a szép, hangsúlyos hangszerelésben, remek zenéi vannak. Dexcellt és Tokyo Prose-t is nagyon élvezem. Dawn Wall, Zero T… Sok-sok név van még, és napról napra egyre többet fedezek fel. Gyakran választom ezeknek a producereknek a melodikus oldalát, mert szeretek rájuk írni, aztán bele tudom őket gyúrni egy élő szettbe. Nagyon szeretem azt is, amin felnőttem, az igazi klasszikusokat: Shy FX, Chase & Status, EZ Rollers, Roni Size, egy kis Aphrodite. A tizenhat éves Leo rájuk nyomta a kezdetekkor!

Tinikoromban rengeteg “klasszik” house-t hallgattam, és a Defected a mai napig az egyik kedvenc kiadóm. Február végén nagy örömmel láttam a nevedet a címkén. Hogyan jött a lehetőség, hogy itt jelenhess meg?

Az a zene konkrétan a semmiből bukkant elő. Dennis Cruz (az ő To Burn című számán énekel Leo – a szerk.) rám dobott egy e-mailt, hogy írnék-e vokált egy pár house beat-re, amit éppen csak elkezdett. Fogalmam sem volt, hogyan kerültem a látókörébe… (Volt egy pár élő house-szettem az Alpokban a tél folyamán, talán ott látott.) Eltartott pár napig, mire rendesen utánanéztem, ki is ő, miközben a The Vanguard Project Elevate-jét írtam, és indulófélben voltam Kanadába. A To Burn-t azelőtt nem foglalta le egy kiadó sem, úgyhogy lövésem sem volt róla, hogy a Defected fogja felkapni. Bevallom, ez elég jó hír volt! Szerintem a sample-pakkok készítése is megnyitotta előttem a lehetőségeket. A producerek és menedzserek képet kapnak a stílusodról, aztán közvetlenül megkeresnek exkluzív vokálokért. Azóta dolgoztam már pár érdekes, változatos munkán olyan producerekkel is, akiknek 1000 követőjük van, meg olyanokkal is, akiknek 250 000. Ha tetszik, teszek vele egy próbát.

Van egy Leo and the Heist nevű zenekarod. Mit lehet tudni róla?

A Leo & The Heist a bristoli bázisú csapatom volt, amely élő house-ban és elektronikában utazott. Bár ezt a csapatot most pihentetjük – tekintve, hogy az elmúlt négy évet végigutazgattam –, tervezem, hogy indítok egy új élő kezdeményezést, amint bristoli talajra lépek. Talán egy élő dnb/hip-hop projektet egy kis jazz hangulattal. Szerintem a jó út az, ha egy kis változatosság van a buliban.

Youtube-csatornádon Nina Simonétól, Lana Del Rey-től, Etta James-től énekelsz dalokat. Nem gondoltál még egy cover album kiadására?

Igazából de, szerintem nagyszerű lenne. Ha ismertek fincsi jazz-zenészeket, akik benne lennének, irányítsátok őket hozzám. Szakítok időt rá.

Ha szó szerint bárkivel (élővel vag holttal) lenne lehetőséged együtt zenélni, kit választanál?

A listám folyamatosan nő, ráadásul túl nehéz egyetlen választ adni erre a kérdésre. Imádnám, ha brit legenda Submotion Orchestrának, a Maribou State-nek vagy a fent említett dnb-zenészek közül bárkinek énekelhetnék. Egy Bonobo-szám, és boldogan halok meg! SBTRKT is menő lenne, a Wildfire igazi kielégülés, azon nagyon rajta lennék!

A Facebookodra készített januári teaser-videóban azt mondtad, az első saját drum and bass EP-den dolgozol. Megtudhatunk többet is róla?

Az elmúlt néhány évben a legjobb dnb-producerek közül dolgoztam együtt néhánnyal (a zenékből sok még mindig várja, hogy meghódítsa a színpadokat). Áldottnak érzem magam, hogy összeránthattam őket a bemutatkozó kollab-EP-mre. Lesz közös zene a The Vanguard Project-tel, Villem & McLeod párosával, Phactionnel, Dexcell-lel és két feltörekvő producerrel, akik egyszerűen kiválóak: Reflektorral és Mistrusttal. Nézzetek utánuk! Minden számnak megvan a saját stíusa, liquid íze, alig várom, hogy megosszam őket veletek. Az EP készítésének végső stádiumában van, napokon belül fel is keresem vele kapcsolatban a kiadókat.

Sok mindenkivel dolgoztál együtt dnb-n belül és kívül is. Melyik volt a legjobb alkalom? Voltak emlékezetes pillanatok?

Rengeteg producerrel dolgoztam, és minden együttműködésbe beleszerettem! Teljesen beszippanott az alkotás. Van egy pár, amit kifejezetten élveztem; nagyon jó érzés volt, amikor megtaláltam azt a szöveget és a dallamvilágot, amit kerestem. Ahogy egyre többet dolgoztam olyanokkal, akik kihozták belőlem a maximumot, ezek a pillanatok egyre gyakoribbá váltak. A legjobb pillanataim mindig újak és még kiadatlanok :) Nagyon emlékezetes volt, amikor közép-amerikai utamon próbálgattam megírni a vokált a Mount Pleasant-tel közös EP-re. Egy guatemalai kisváros lepukkant zsákutcái között találtam egy stúdiót. Azt a tekintélyt a helyiek körében! Lelkesen, egy tuk-tukban érkeztem, majd egy bájosan kopott, átalakításon túlesett stúdióban találtam magam. Nyitott bárablak, odakint csirkék szaladgáltak, a „hangszigetelt” szoba pedig tojásos dobozokkal volt tele. Haha, imádtam!

Világunk súlyos járványhelyzetet nyög manapság. Hogyan hat ez a napjaidra?

Vettem egy buszt, egy mini-otthonná és stúdióvá alakítom, és kimenekülök a hegyekbe, hogy több zenét írjak, mint valaha.

Bocsánat, vettél egy BUSZT?

Mit mondjak erre? A legjobb barátommal közösen vettem egy amerikai iskolabuszt, jelenleg is azon dolgozunk, hogy egy apró otthonná, stúdióvá alakítsuk. Irány a hegyekbe, távol mindentől… Két olyan ember teljesen őrült projektje, akiknek egyéltalán nincs tapasztalata az építésben. Sokat tanulok. A heteim felét zeneírással töltöm, a másik felében sár, faforgács meg por borít az elektromos rendszerek tervezgetése és falak építése közben. Hangyaszorgalommal! Nagyon menő lesz, amikor elkészül, és láthatjátok majd az élő stúdiós szessönöket Kanadától az Egyesült Királyságig. Csakhogy... A lakásszerződésem 3 héten belül lejár. A busz teteje még kész sincsen, úgyhogy majd egy kocsi hátsó ülésén alszom, ameddig elkészül.

Ami a járványt illeti…

A járvány valamilyen módon mindenkit megrendített. Egy pillanatra elgondolkodni, hátrébb lépni, időt szánni arra, hogy értékeljük, mi is fontos a számunkra... Lélegezni (még e fura és szomorú körülmények közepette is). Azt is jelenti, hogy egyre több és több embertől kaptam zenéket. Túl sok ahhoz, hogy dolgozni tudjak rajtuk… Nincsenek nyitva a klubok, hogy felléphess, de minden eddiginél több ember fedez fel most új zenéket, új előadókat. Remélem, engem is.

Avass be minket a jöbőbeli terveidbe!

A lényeg: még idén lesz egy forró debütáló EP-m, és pár igazi bomba is vár a sorára! A “ft. Leo Wood” kiegészítést több kedvenc drum and bass-zenészetek neve mellett is látni fogjátok, és néhány újabb house-trekk is a látóhatáron van. Talán egyszer az álom-kollabokból is megvalósul egy-kettő. Mostanság a dnb-t és a hip-hopot kombinálom össze egy élő felállásba, amelyet nagyon hamarosan hallani fogtok. Azt hiszem, szórakoztató lesz az EP után a hip-hop inspirálta zene, hű maradok a mindenevő személyiségemhez :)