Szentpétervár közismert a tehetséges producereiről, elég, ha csak rád, Enei-ra vagy Namira gondolunk. Sokan az orosz elektronikus zene fővárosának tartják a várost. Miben rejlik a különlegessége?

Szentpétervárnak régi és híres klubkultúrája van. A múltban egy csomó jó dnb-buli és fesztivál volt itt, például a Pirate Station vagy a Therapy Session. Néhány már a múlté, de a szcéna még mindig itt a legerősebb egész Oroszországban. Aztán Szentpétervár a szar időjárásáról is ismert, szinte sosem süt a nap. A rossz idő pedig azt jelenti, hogy hogy több időt tölthetsz stúdiómunkával.

Minden zenéd megérdemelten kap pozitív kritikákat, mégsem látunk túl gyakran az európai bulik line upjaiban. Nem gondoltál még rá, hogy közelebb költözz?

Természetesen sokat gondolkodom rajta, és talán egyszer meg is lépem. Amúgy most sincs ám semmi akadálya, hogy bárki meghívjon egy fellépésre. Szentpétervár elég közel van Európához, szóval ha promoter vagy és elhívnál a bulidra, teljesen készen állok! (Nevet)

Az internet tanúsága szerint Oroszországban elég nagy rave-bulijai vannak a neurónak és a keményebb hangzásoknak. Működik azért a klubélet is, ahol a drum and bass mélyebb, zeneibb oldalát keresik az emberek?

Van egy pár jól ismert kis bulisorozat, mondjuk a Grechafunk, amit Bop csinál. Ezeken lehetőséged van a megszokottaktól eltérő dnb-zenét is hallgatni, például olyanokat, amelyek az Exitnél jöttek ki. Én újvonalas techstepeket szoktam mutatni az embereknek, amikor itt játszom, de hallhatsz nagyon mély dubstepet és elektrót is. Másutt likvidet vagy ragga-dzsungelt hallgathatsz. Nagyon tetszik, hogy ennyiféle különböző stílus jelenik meg egyazon buliban.

Andrey Terekhov, azaz közismert nevén EastColors. (Mozina fotó)

Debütáló albumod, a Lighthouse két és fél éve jelent meg, azóta meglehetősen termékeny vagy. A zenéid nagy része a Demandnél jött ki. Mi a harmonikus együttműködésetek kulcsa?

Carlos, a Demand tulajdonosa elég régi barátom. Mindig is támogatta a zenémet és segítette a munkámat. Nagyon boldog vagyok, hogy lehetővé teszi, hogy a saját hangzásomat képviseljem, és hogy minden egyéb teendőt (pl. az artworkkészítést) kézben tart.

A számaid – például tavalyi kedvencünk, a Keys – tele vannak lélekmelengető melódiákkal. Honnan jön a zeneiséged?

Örülök, hogy tetszik! Vicces, de a kérdésetekre nem tudok válaszolni. A családunkban senki nem volt zenész, sőt, még csak nem is hallgattak túl sok zenét. Én mindig is közel éreztem magamhoz: ahogy cseperedtem, egy csomó alternatív metált és egy halom elektronikus stílust hallgattam. Egy szó mint száz, konkrétan nem tudom, honnan ered a zeneiségem, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán van ehhez egyfajta különleges érzékem. Lehet, hogy csak az a sok idő teszi, amit eltöltöttem a zenével.

Miből merítesz inspirációt?

Sose hittem benne, hogy létezik olyan, hogy inspiráció! (Nevet) Az egyetlen, amire szükséged van, a zenehallgatás. Számtalanszor előfordult, hogy csak ültem a gép előtt, és elkezdtem alkotni valamit, amiről korábban el sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán képes vagyok rá. A Keys és a Toys valami ilyesmi. Szóval kezdj el csinálni valamit, ne várj az inspirációra!

Sokat dolgoztál együtt Enei-jal. Pontosan hogyan működtök együtt?

Jó ideje nem dolgoztunk már együtt, és a közeljövőre nincs is ilyesféle tervünk. A projekteket amúgy alapvetően az internet segítségével hoztuk össze, hiszen különböző városokban éltünk, és más programokat is használtunk (ő FL Studióban dolgozott, én meg Logicban).

Hogyan látod a drum and bass-világ elmúlt évekbeli változását? Mit gondolsz, merre tart a dnb közössége? Mi következik ezután?

Szerintem túl sok a neurofunk, vagy hogy is nevezik ezt manapság… Szeretném, ha több különféle alstílus jelenne meg, bár úgy tűnik, az emberek manapság jobban szeretik a keménységet, mint a mély és dallamos dolgokat. Remélem, azért vezet majd ez valahova.

Ha lehetőséged lenne valamit jobbítani a szcénában, mi lenne az?

Ahogy az imént mondtam, a hangzások teljes spektrumát szeretném látni. Sok line upot tele feltörekvő nevekkel, nem csak a jól ismert zenészeket. Ugyanakkor ez egy elég összetett kérdés, szerintem nem nagyon van rá mód, hogy egyhamar megoldódjon.

EastColors és a szintén szentpétervári Nami. (Evgenii Khmel fotója)

Manapság van jó pár ígéretes, fiatal producer. Szerinted kik azok, akiken feltétlenül rajta kell tartani a szemünket?

Korábban említettétek Namit, na ő egy nagyon tehetséges srác. Aztán ott van Black Barrel és Kiril is, akik szerintem ugyancsak rendkívül ígéretesek. Mindannyian nagyon egyedi zenét csinálnak. Bocs azoktól, akiket nem neveztem meg most, de rengeteg tehetséges srác van a porondon.

És ami a te jövőbeni terveidet illeti, mit tudhatunk róluk?

Van néhány majdnem kész EP-m a Demand-nek, és lesznek érdekes kollabjaim is. Hamarosan tudni fogtok róluk!

A 30Hz Collective második podcastját tehát Andrew EastColors állította össze. Köszönjük Carlosnak, a Demand Records fejének a közreműködést! Az mixet eléritek az alább található SoundCloud profilunkon: