2015 júniusában jelent meg a titokzatos producer (vagy csapat?) első kiadványa. Titokzatos(ak), mert a debütálás óta nem tudni, valójában ki vagy kik is rejtőznek a név mögött, a dnb-rajongók pedig két és fél éve találgatnak.
Van, aki az alapján nyomoz, hogy a Dawn Wall egyik (vagy egyetlen?) tagja Reasonnel írja a zenéit, szóval szerinte a szoftvert köztudottan használó, ismert producerek között rejlik a válasz. Sokan sokféle nevet feldobtak (például a DNBForumon kifejezetten ennek a témának nyitott topikban is), a “jól értesültek” meggyőződéssel hangoztatják saját tippjeiket, és bár a találgatásokból jól kirajzolódik néhány olyan név, amit elég sokan bekiáltottak, én most nem fogom ezeket felsorolni. Mindenki utánanézhet, aztán a közös nevezőkből meg a zenék hangzásából ki-ki nyugtázhatja magában a saját választását, de mivel a Dawn Wall továbbra sem leplezi le magát, én nem bocsátkoznék tippjátékba. Mindenesetre jár a gratuláció nemcsak a zenék miatt, hanem azért is, mert az internet korában éveken keresztül megőrizni az anonimitást kis túlzással akkora eredmény, mint kiváló producernek lenni.
A Dawn Wall-hangzást a Problems EP remekül összefoglalja. Alapvető a zeneiség és a vokálok jelenléte, ezek innen sem hiányoznak. A címadó trekk fuvolás intróját egy váltással pörölyerejű lábdob és egy reece-basszus atombomba-drop váltja. Elég erős kezdés!
A Never Say népzenei beütéssel indul, az egész zenén végighömpölygő basszusfolyammal megy tovább, amelyen az egymást-váltó férfi és női vokál a dekoráció.
A Shy az intróban a hegedűt és a zongorát veszi elő, aztán a drop után vokálokkal operál, közöttük a könnyűzenében jártasak Adele hangját is észre fogják venni.
A Nomad törzsi fílinget áraszt, de ebből sem hiányzik a folyós basszus, ahogy a Lemon Dogs-ból sem, amelynek kicsit trancy hatását az éles snare teszi menetelőssé.
Szerintem ez a megjelenés a dnb-fejeknek is kiváló, de bátran ajánlható azoknak is, akik csak most ismerkednek a stílussal.