Interjúalanyaink az ország nyugati, középső és keleti részét egyaránt képviselik. Lássuk, kik is ők!
Llkrndsz: A fura DJ-nevű, outsider csávó vagyok, de a többség Szoboszlay Zoltánként ismer, aki órákig képes áradozni zenei szubkultúrákról. Marha régen, 1997 környékén, fiatalon kattantam rá a törtekre (is). A dnb/jungle akkor és ott letaglózó, futurisztikus, jövő ígérete-zene volt, akkurátus mondanivalóval. Kezdeti impulzus volt az FM4 (a nyugati szegletben nekünk ez volt a Tilos Rádió, német nyelven), Szombathelyről a korai Anima Sound System és a német VIVA2. DJ-fronton Palotai Zsolttól, illetve Cadiktól hallottam először dnb-t. Felénk akkoriban a metal/hardcore, a hip-hop és az alternatív zenék voltak meghatározóak, mindenki más pedig a helyi diszkókban ropta az eurodance-re. Szóval nulla mínusz kettőről indultak a nem konvencionális zenék a környéken.
Savage: A stílus iránti rajongásom kezdete nem köthető össze az úgymond “nagy bulival” vagy “budapesti partiélménnyel”. Egyszerűen megtetszett a tempó és a struktúra. Nem rajongtunk nagy DJ-kért, külföldi fellépőkért: ami zene eljutott hozzánk, abból válogattunk. Eleinte csak a környező városok bulilehetőségeiről tudtunk, mert nem volt közvetlen kapcsolatunk Budapesttel. A többi vidéki város közül is csak a hozzánk közel esőkről tudtuk, hogy azokban is talán elindult valami underground elektronika, aztán később több városban futott közös vagy saját klubestünk. A zene mellett jelenleg videótechnikusként dolgozom. Árpi vagyok, heló.
Komix: Komáromy András vagyok, 1986-ban születtem, 2003-ban kerültem először kapcsolatba a drum and bass világával (a DJ Zinc & Friction bulin a tököli reptéren), majd annyira magával ragadott ez a műfaj, hogy elkezdtem lemezeket gyűjteni és DJ-szárnyaimat bontogatni a kecskeméti szcéna gyöngyszemei segédletével.
Mivel telnek a napjaitok manapság? Mennyire vagytok még aktívak DJ-ként, partiszervezőként?
Llkrndsz: Mediátorként, szervezőként képzeltem el magam a kezdetekben, viszont korán elkezdtem zenéket, többek közt vinylt gyűjteni. Kellett warm up és levezetés a bulik elejére/végére, így végül a DJ-pult mögött (is) találtam magam, ahonnan aztán mentem jegyet szedni, fényt beállítani, karszalagozni vagy másfél órás beszélgetős megfejtésekbe merülni arról, miért jó a mi kis buborékvilágunk. A DJ-szerep aztán valahogy megmaradt. Gyakran bazseváltam a régió bulijain (Sárvár, Celldömölk, Kőszeg, Körmend, Szombathely), aztán idővel itt-ott az országban, néha a határon túl is. Kb. tíz éve a fővárosban élek, azóta itt DJ-zgetek, havi egy-két alkalommal, illetve rádiózom is (teszem hozzá, dnb-t/jungle-t nagyon ritkán). Az outsider jelző nem hiába, tudatosan szeretek radar alatt maradni. A koronavírus előtti világban egyébként évekig a zene- és rendezvényiparban dolgoztam.
Savage: A fellépések néha sűrűsödnek, néha ritkulnak, de elmondható, hogy ez nálam tizenöt éve megszakítás nélkül tart. Körülbelül nyolc-kilenc éve bekebelezett a hardcore is. Azidőtájt már létezett a crossbreed irányzat, ami a kettőt vegyíti, szóval a drum and bass-szel ez a két stílus a fő csapásirány. Jó ideig vidéken több városban szerveztem sorozatokat, végül én is a Budapestre költözés mellett döntöttem, ez lett a bázis. Itt is több sorozatom volt/van a mai napig, emellett külföldre is hozok fellépőket. A keményvonalas Savage Tales sorozatom igazából Szlovákiában teljesedhetett ki. Újabban belecsaptunk a szláv gopnik vonalba is, megy a sorozat, hardbass in ya face. Saját produktum témában pedig most szintén aktív vagyok, ugyanis a második albumomon dolgozom. Egy CD-bakelit-mp3 projekt, ami igazából pont az elmúlt tizenöt évemet mutatja be a drum and bass-től a UK industrial hardcore-ig, phonkig. Hagyományos melóm is van, videótechnikus vagyok, amit persze – mivel a rendezvényipar oszlopos része – a Covid szintén megnyirbált, de küzdünk tovább! Egy hosszabb kihagyás után újra elkezdtem aktívan agresszív görkorizni, megy a futás, edzés, szóval kihozom a legjobbat ebből a szar időszakból.
Komix: Évek óta eltávolodtam a szervezéstől, és DJ-ként sem vagyok aktív. Legutóbb Szolnokon és az A38 hajón voltak kisebb fellépéseim, három évvel ezelőtt. Minden időmet felemészti a munka, jelenleg két profi sportklub kommunikációjáért felelek Kecskeméten.
Meséljetek egy kicsit a promoteri múltatokról. Emlékeztek, hány alkalmat ért meg a sorozatotok? Kik alkották a csapatotokat?
Llkrndsz: Talán 2003-ban volt első alkalommal Artical Session néven bulink, a történelmi múltú sárvári Nádasdy-vár egyik pincéjében, ami előtte diszkóként, majd alternatív klubként üzemelt. Mivel Budapest relatíve messze volt, Szombathelyen pedig szinte csak koncertek vagy diszkóbulik voltak egy ideig, a koncepció az volt, hogy csináljunk magunknak béz és break bulit. Ehhez relatíve korán, 2008 körül bejött a valódi, ős-dubstep, később pedig a 4/4, idm, experimental is. A kezdetekben én és az akkori barátnőm szerveztünk, ideig-óráig voltak segítők, csapattagok is, végül mégis egyedül maradtam mint mindenes („a kft. én magam vagyok”). Az Artical Session mint fő klubest és név, ha jól emlékszem, kb. 65 alkalmat élt meg 2003-2014 között, majd 18/19-ben egy-egy visszatérő bulit. Legutóbb a The Hive Budapest crew-t láttuk vendégül. Szombathelyen jobbára az Electronic Democracy nevű estek pörögtek (aztán futottak még: Bleeps&Beats, Ill-logic, CombatHey stb.), szóval összességében nehéz számszerűsíteni. Akik hosszabb-rövidebb ideig DJ-ztek a bulikon, hazai színekben: Rubbah, Rocky, Vidaotone (RIP), Paul, Methodbreakz, Raise Spirit, Phazer. Rajtuk kívül pedig még vagy két oldalt meg tudnék tölteni a meghívott vendég fellépőkkel (DJ-kkel, live act-ekkel). Ők többnyire hazaiak voltak, de megfordult pár külföldi (angol, holland, osztrák, portugál, szlovák) fellépő is. Viszont ebben is próbáltunk punkok lenni, mivel soha nem utaztunk a nagy nevekre (ki sem tudtuk volna fizetni őket).
Savage: Én a vidéki sorozataimra szerintem egy külföldi fellépőt sem hívtam, magyarok közül sem sokat. Talán egy-két vendég DJ-m volt, nem volt rájuk szükség, valahogy nálunk totál máshogy működött az egész. A nagy országos fórumozó körforgásba is egészen későn csöppentem bele. Mindig mi játszottunk a szarvasiakkal, Mezőtúron a mezőtúri DJ-haverokkal kiegészülve, Orosházán az orosháziakkal, a békéscsabai sorozaton meg kitalálhatjátok, kikkel :) Szerintem én maradtam egyedül aktiv DJ az egész térségből sajnos. A békéscsabai sorozat havi rendszerességgel először két évet, aztán teljesen egyedül szervezve még három évet élhetett meg. A mezőtúri elég sokáig futott, volt, hogy kéthetente, volt, hogy havonta, az utolsó években két-három havonta, de nyolc évig simán zúztuk. Szarvason más volt a helyzet: mi voltunk a jó szarvasi DJ-k vidéken, de otthon csak nagyon ritkán csináltunk bulikat, mondjuk háromhavonta, jó hat évig. A szülővárosomban inkább az én karrierem előtt volt nagyobb nyüzsgés ezekre a stílusokra. Amikor én aktívan DJ-zni kezdtem, már nem volt nagy közönség otthon, ezért rendszerint szülinapok vagy görkoris skate-jamek afterpartyjaiként élt meg a dnb. Szerveztem több városban rockzenei koncerteket is, ahol a koncertek után drum and basst játszottunk, ezek is évekig vissza-visszatértek kéthavi rendszerességgel. Szóval a korai évek nagyon sűrűn és élménydúsan teltek, kb. 2006-2013 volt a vidéki partiéletem fő időszaka.
Komix: Az Autorun Crew 2004 nyarán alakult meg Komix és Manual alapításával. 2005 novemberében Ethannal kiegészülve kezdte meg működését a buliszervezés. Számos világszerte elismert DJ és producer fordult meg rendezvényeinken (Optiv, Axiom, Concord Dawn, State of Mind, Psidream, X-Plorer és szinte az összes magyar producer és DJ). A csapat negyedik tagja Ian Autorun, aki 2007-ben csatlakozott a gárdához. Az akkori újonc azóta kinőtte magát, s már külföldi fellépésekkel is büszkélkedhet, sőt, mostanában indult a Petőfi Rádión saját műsora. Az Autorun kb. harminc rendezvényt élt meg, majd 2010 környékén összeolvadtunk az Earwig-srácokkal, és Futurevibez néven még szintén hasonló számú bulit bonyolítottunk le körülbelül 2015-tel bezárólag.
Legemlékezetesebb saját szervezésű buli? Saját csapatom, a valamikori soproni Microforms életéből legalább ötöt ki tudnék emelni: az első szülinapunk Concord Dawnnal és Chris.SU-val, ahova plusz hangcuccot vittünk, annyira sokan jöttek, Longman háromórás szettje, amit ő maga is élete egyik legjobb partijaként tart számon... Arra is nagyon büszkék vagyunk, hogy a tucatnyinál is több jó nevű külföldi fellépő meg a hazai élvonal mellett be tudtuk mutatni a magyar vidék tehetséges rezidenseit is Dunaújvárostól Szegedig, Kecskeméttől Debrecenig.
Llkrndsz: Nehéz kérdés, számos emlék és pillanat van, nem könnyű kiemelni egyet-egyet. (persze voltak nem jól sikerült bulik is), de azért megpróbálok párat. 2005: Palotai Zsolt öt-hatórás maratoni szettje a végén house-blokkal, ami bennem ott, akkor áttörte a gátat, hogy nem csak a dnb létezik. 2007: Longman nagybetűs drum & bass-szettje. 2009: Savage + MC Fantom, egy csodálatos barátság kezdete. 2010: Bernathy & Son, akkor tisztázódott vidéken, hogy a live act fogalma nem egy pre-set Abletont takar. Aztán a legszínesebb bulik egyike a 2011-es Todd Williams & Euphorics party, ahogy a 2012-es Mathizm & Ymb szintén súlyos menet volt. Vagy 2006-ban az FM4-es DJ Resista, amin jó ha 15-en voltak (persze ez nem az ő hibája), hogy ne csak pozitív emlékek legyenek. Most ezek jutottak eszembe, de két perc múlva tök más fog beugrani.
Mindig abban mértem a buli „sikerét”, hogy mennyire látom felszabadultnak és hálásnak a közönséget, illetve mennyi olyan embert látok, akinek köze nincs az adott világhoz, mégis fülig vigyorral táncol.
Savage: A pályafutásom során a legemlékezetesebb saját bulijaim mindenképp a szlovákiai Savage Tales-ek, amiken többször elértük a 800-900-1000 fős létszámot, és átlagban öt, de volt hogy hét headlinert is el tudtam hozni. A budapesti instantos sorozatunk kilenc évet élt meg. Ott rengeteg epic pillanat volt, de ez már egy next level volt a vidéki kezdetekhez képest. Ami emlékezetesnek mondható ezekből az időkből, az minden városban ugyanaz volt (és ettől volt bitang jó), az pedig az, hogy egy városokat, megyéket átívelő mega-barátikör alakult ki. Ha összejöttünk, nagy menetek voltak, a plafonról lógtak az emberek szó szerint, annyian voltunk, a party meg időnként délelőttig tartott, mert a tulaj nem akart bezárni. Szó szerint megállt az idő. Nagy erőssége volt ez a mi bulijainknak abban az időben. Őszinték és őrültek voltunk. Ennek köszönhetően tudtam könnyen beindítani Budapesten az első sorozatomat a Cökxponban, hiszen abban az időben nemcsak én, hanem sok más barátom is felköltözött. Kb. áttettük a székhelyünket otthonról Pestre, ahol folytatódott az őrület, amennyire a munka és a felnőtté válás engedte persze.
Komix: Több is van, nehéz rangsorolni. Talán a legjobbak közül kiemelkedik az Optiv & Axiom buli (2007. szeptember 21.) Valahogy volt annak a bulinak egy olyan atmoszférája, amit a mai napig sokan emlegetnek. Különösen megdöbbentett a hír, amikor értesültem Optiv haláláról, ez a buli viszont mindig velem marad, így az ő pozitív személyisége is. Volt még számos kiváló bulink, például amikor az egész Tactile csapat eljött hozzánk 2007 novemberében. Ott is nagyot mentünk, a közönség imádta.
A szép emlékű bulik már csak azért is fontosak, mert ezekre visszagondolva érezni igazán, mi hiányzik manapság. Mit gondoltok, minek volt köszönhető a drum and bass vidéki diadalmenete a 2000-es évek első évtizedében? Szerintem az, hogy mi is aktív részei voltunk a helyi éjszakai életnek és úgy általában a városi pörgésnek, sokat segített. A közönségünk nagy részével baráti, haveri viszonyt ápoltunk, de a többieket is ismertük arcról, így a bulik már-már szájhagyomány alapján is vonzották a fiatalokat. A ti városotokban mi pörgette a szcénát?
Llkrndsz: Ha primer értelemben nézzük, valami, ami addig még nem volt: a lázadás íze az adott korszellemre szabva. 1990 környékén, ahogy az acid és a house megcsavarta az akkori generációt, úgy a pre-internet nemzedéket 2000 után már a dobbasszus pörgette. Gyorsult a világ, a zene pedig igazodott hozzá. (Ugyanez pepitában a dubstep: a korszellem csalódottsága és frusztrációja manifesztálódott benne, és milyen szépen, míg el nem baszta a biznisz azt is.) Vidéken alternatíva volt, amit választhattál az unásig ismert diszkó és/vagy rockkoncertek mellett/helyett, egy hely, egy szubkultúra, amiben megtalálhattad magad. Több metálos, hip-hopos vagy emo fiatal lett egy csapásra dobbasszushívő. Viszont szinte minden föld alól jött irányzat általában önmaga paródiájaként végzi, és ezt sajnos a dnb, break, dubstep is igazolta szerintem. Aztán a leégett vázból lett más: a zsánerek újradefiniálása figyelhető meg, ami legalább annyira atavisztikus is, mint új.
Savage: A korábban említett óriási kelet-magyarországi baráti kör az én fiatalkoromban az agresszív görkorizásból, az egymás városainak skateparkjaiba, street spotjaihoz átjárásból, haverkodásból, valamint ezekből a körökből később dnb-t és break-et játszani kezdő haverokból alakult ki. Mindenki ismert mindenkit, internet se nagyon kellett, maximum MSN-ünk volt, ha jól emlékszem. Ment, működött magától. Új volt? Lehet. Imádtuk. Fiatalok voltunk, ráértünk csavarogni, a dnb-t és a görkorit választottuk. Más például punk és horgász lett :D Mi hiányzik? Figyelj, szerintem most is megvannak az ambiciózus fiatalok vidéken, csak már nem ilyen témák fogják meg őket, hanem más. Más sportok, más zenei stílusok vagy esetleg nem is zene, hanem tök más dolgok. Hogy miért nincs drum and bass? Jó kérdés. Anno Dieselboy egy interjújában azt mondta, a dnb mindig változik, más stílusokat magába olvaszt, megújul. Lehet, hogy olyan irányba újult meg egy időben, amit már nem annyian fogadtak be, nem annyi embernek tetszik meg, ezért nem is veti meg a lábát kisebb közösségekben. Egyébként még az is előfordulhat, hogy főnixmadárként újra visszatér…
Persze azt is tegyük hozzá, hogy azért az ország működése is hozzátett ahhoz, hogy az a lelkes fiatal, aki ambíciót lát magában, hogy valami komolyabbat tanuljon, komolyabb hivatást szerezzen, idejekorán elköltözik akár a fővárosba, akár külföldre.
Ez is biztosan hozzájárul ahhoz, hogy ne maradjon fent vagy ne alakuljon ki a korabeli vidéki jelenség újra, hiszen nincs, akinél kialakulna.
Komix: Kecskeméten megvoltak az alapok, nekünk már csak hozzá kellett tenni a fiatalos lendületet. Igyekeztünk sokszínűen válogatni a hazai és nemzetközi porondról, és nemcsak dnb-ben utaztunk, hanem breakbeatben is. A hozzánk hasonló korosztályt könnyen elértük a kocsmákban, közösségi tereken, így nem volt nehéz a promóció. Online téren fontos volt, hogy jómagam életre hívtam a kecskemet.underground.hu-t, ahol a közönség tudta a fotókat nézegetni és értesülni tudott a bulikról.
Még a Facebook-egyeduralom előtti saját emlékem, ahogyan 2006 nyarán a soproni utcákat járva minden “dnb-gyanús” arcnak a kezébe nyomom az első szülinapi bulink szórólapját. Telepakoltuk a hátizsákjainkat, és vittük az egyedi tervezésű, papírra nyomott egy-két-háromezer szórólapot szerte a városban,tele voltak velük a népszerű szórakozóhelyek, kávézók, üzletek. Volt, aki maga jelentkezett, hogy ha adunk neki pár száz darabot, visz belőle a környező településekre. Megvolt a romantikája a vidéki bulik promóciójának, na :) Nálatok hogy ment a partik népszerűsítése, a csapatotok brandjének építése?
Llkrndsz: Tízliteres vödörbe tapétaragasztó, és 15-20 km-es körzetben bármi, amire ragasztani lehetett. Mondjuk maximum két napon belül a környékbeli diszkók le is ragasztották. Az egyik ilyen klubbal odáig fajult a dolog, hogy meg is fenyegettek, mivel sikerült megtéríteni embereket, akik dizsi helyett rákaptak a break-re meg a dobbaszusra :D A másik út pedig a flyer, kocsmákba és kézről kézre adva. Sokáig levlista is volt, e-mail címeket gyűjtöttünk a bulikon, aztán blog, Myspace, végül Facebook (fúj). Utóbbinak már semmi bája nem volt, mivel a visszajelzések alapján egész pontosan belőhető volt, mennyien jönnek el, míg előtte meglepetés volt minden buli. Egész nagy sugarú körből érkezett közönség, de leginkább Sárvár és Szombathely adta a mindenkori keménymagot. Az egész movement low budget volt, szóval mi voltunk szerintem a drum & bass punkjai, mert drága vagy jó minőségű papírra nyomott flyer szóba sem jöhetett, kellett a pénz hangra, satöbbire.
Savage: A nagyon korai időkben éjszaka tapétaragasztó híján csirizt keverve, az összes pénzünket összedobva benzinre, az egyik haver szüleinek autóját elkérve jártuk a megye környező városait plakátolni. Persze volt flyerezés is, az előző bulikon hirdettük a következőt, diszkókba vittünk flyereket, próbált mindenki a csapatból bevonzani új arcokat. Egész embert kívánt, és imádtad csinálni ezt az egészet, kár, hogy nem az a világ van, mint akkor, és kár, hogy nem ez a munkánk ma. :)
Komix: Az egyedi flyereinket imádták az emberek elvenni a kocsmák, szórakozóhelyek pultjairól (extra köszönet Kozma Dávidnak, Varga ‘Sekond’ Zsoltinak és Szécsényi ‘Szecska’ Istvánnak). Plusz készítettünk matricákat is, még manapság is fellelni párat, random emberek szoktak küldeni róluk képeket. Elképesztő! Ja és még valami: voltak CD-n saját mixek, amiket osztogattunk, ezeket is imádták.
Euphorics az Artical Session sárvári buliján a Nádasdy-várban (2011)
Milyen volt a viszonyotok a térség többi promotercsapatával? Nálunk Sopronban volt példa rá, hogy a bulinkon rejtélyes módon áramszünet lett, nem sokkal azután, hogy az akkori prosperáló klub tulajának elmondtuk, hogy nem nála szeretnénk meghonosítani az éppen szárba szökkenő bulisorozatunkat…
Llkrndsz: Hát, Vas megyében nem igazán volt ilyen. Pontosabban volt egy időszak, mikor a Vidaotone Gabi (RIP) Szombathelyen próbálkozott bulikkal, külföldi nevekkel is (Raw.full, Noisia is volt), de egy felfutást követően viszonylagos érdektelenség övezte ezeket a bulikat. Eleinte fura módon még nem kooperáltunk, később már igen, csak aztán a Gabi sajnos viharos hirtelenséggel távozott (már vagy tíz éve) ebből a világból :( Előtte pedig Anima Sound System-koncik voltak Prieger Zsolti és Szabi által, illetve Methodbreakz Robiék próbálták még életben tartani a lángot mellettünk. Később az Electrocell kollektívával volt pár közös bulink, főleg break- és house-vonalon. Ebben a légüres vákuumban esett meg, hogy ugyanúgy opció volt egy populáris dnb buli, ahogy képes voltam egy full kísérleti, portugál experimental csapatot is lebookingolni, tudva, hogy míg az elsőre eljön 150 ember, a másikon jó ha lesz tizenöt. Széles merítés volt mindig, egy irányzaton belül is. Az akkori fiatalok egy része pedig szemrebbenés nélkül ránk szervezett, de ők általában mindig ilyen múlandó hóbort-gyerekek voltak, igazi energiát, elhivatottságot sosem tettek bele, tisztelet a kivételnek. Jelenleg két-három tetszhalott sorozat van a megyében: mi, vagyis az Artical Session, a StrangeFunk, és pár éve ott volt még a Savaria Bass is. Velük mind jó a viszony, lelkes, elhivatott srácok!
Savage: Kb. három megyét átívelő nagy baráti kör volt, mindenhol játszottunk és mindenhova jöttek ők is, egy nagy család voltunk. Később persze, „szólókarrierem” elején kezdetleges networkinggel elindultam az ország messzi szegleteibe DJ-zni, és néha őket is vendégül tudtuk látni, de inkább ez a pár város volt az erős bázis.
Komix: Jó viszonyt ápoltunk és kölcsönösen segítettük egymást, olykor double bookinggal is. A szegediekkel és soproniakkal kifejezetten jó viszonyt ápoltunk. Kecskeméten volt rivalizálás, ám aztán ez is enyhült, és végül 2010-től közös mederbe tereltük erőinket.
Mit gondoltok, mennyire volt szerepetek a fiatalok drum and bass iránti rajongásának kialakulásában? A ti bulijaitoktól indulva ismerkedett meg a közönségetek a budapesti “nagypályás” dnb-vel, vagy éppen fordítva, tehát a drum and bass-t már ismerő közönség adta a ti hallgatóságotokat? Sopronban hatalmas igény volt a dnb-re, de a nagy távolság miatt nem igazán volt jellemző, hogy az emberek Budapestre zarándokoltak volna (pláne, hogy Bécs mindössze egy órányi út). Persze azért voltak hardcore fanok, akik bevállalták az oda-vissza hatórás vonatutakat :)
Llkrndsz: Huszonévesen volt bennem egyfajta buzgó térítési vágy, talán túl sok is, de azt gondolom a visszajelzések alapján, hogy egész sok fiatal és kevésbé fiatal nőtt fel ezeken a bulikon. Alakultak párkapcsolatok, barátságok, és a mai napig nem egy ember köszöni meg, hogy gondolkodásmódot, zenei perspektívát kapott a végtelenül szabados és nyitott bulikkal, ami piszkosul jól esik, mert valahol pont ez volt a cél. A fiatalok kapcsán: az elmúlt években könnyed vonalon nemzetközileg is egész szépen befutott Raise Spirit első fellépései is a legendás pincés bulikon voltak. A két visszatérést produkáló Artical Session sorozatot részben átvevő és mozgató Phazer szintén az új, már tudatosan a drum and bass-en szocializálódott generáció része. Persze régen is volt egy réteg, aki már csak dacból sem jött le az estjeinkre, inkább utazott a fővárosba egy-egy buliért. Olyan soha nincs, hogy mindenkinek megfelelsz, és nem is kell megfelelned mindenkinek. Fordítottan is működött: a vidéki bulikon kezdők később a fővárosba is eljártak, az életük része lett ez a szubkultúra, és többre vágytak, ami tök rendben van.
Savage: Nagyon vicces sztori. Ugye említettem, hogy a görkoris és helyi más extrém sportokat űző és kedvelő fiatalság volt az első érdeklődő közönség, velük indult ez a “punk-rock koncertek és utána dnb after reggelig”-téma. Na itt volt megfigyelhető kb. nem több mint fél év leforgása alatt, hogy egy rakás pajtásnál az acélbetétes lecserélődött Vansre, a szegecses bőrnadrág farmerre meg susogósra és így tovább. Rocker lányokból emós hercegnők lettek, szóval mindenképp nagy hatással voltunk a dnb-vel a srácokra. Közülük nagyon kevesen jártak Budapestre bulizni abban az időben. Őszintén, én sem, talán évente egyszer.
Elvoltunk a saját birodalmunkban és ott éreztük a legjobban magunkat.
Komix: Mint már említettem, Kecskeméten megvoltak az alapok (Kecskemét Bass, Exile Soundz, Playground!, Tango eseménysorozatok), így erős bástya volt a városunk, ahová sokan jártak át a környező településekről vagy akár messzebbről. Mi egy másik vonalat hoztunk be (neuro, liquid és breakbeat), talán ez volt az, amiben újat tudtunk mutatni abban az időben.
Ismertebb és feltörekvő, hazai és külhoni DJ-k, sőt, még a nagy rave-ekhez meg klubbulikhoz szokott budapesti partiarcok is egyöntetően elismerően nyilatkoztak akkoriban a vidéki partikról (saját tapasztalatom nekem is, hogy Kecskemétre például nemcsak a környező településekről, de még a fővárosból is masszív különítmények jártak). Mi lehetett a titka a Budapesten kívüli szcéna virágzásának? Én úgy látom, a szoros baráti kapcsolatok, a rengeteg haver, a közös érdeklődés szerint szerveződött ismerősi csoportok olyan hálózatot alkottak, akik egészen egyszerűen jól érezték magukat együtt, és nem pusztán a zene vagy a meghívott DJ-k hírneve miatt jöttek el a klubokba, hanem a társasági élmény miatt.
Llkrndsz: Lehet, kicsit buborékban éltünk, mindenesetre a régióban kb. mindenki ismerte a bulikat, tudták, miről szól a movement, és idővel tudták, mire számíthatnak. Aki eljött, kapott egy több százéves monumentális helyszínt (a Nádasdy-várat), amit szétkapott az akkori kortárs vibe. Disszonáns, mégis egymásba érő szépség volt a hely és a zene kapcsolata. Aztán idővel egyre több helyről jöttek visszaigazolások, mennyire élő és egyedi rezgése van a buliknak, és előfordult, hogy az idegen arcokról kiderült, 50-100-200 kilométer távolságból jöttek, mert jókat hallottak rólunk. Ha belegondolok, eleinte bent lehetett még dohányozni, igazából mindent lehetett. Kinn az utcán az emberek mentek „kenyérért és tejért”, mi meg odalenn verettük még reggel fél hétkor is… Hiába volt egy-egy buli drum & bass-nek címkézve, simán kaphattál ennek ellenére egy hardcore vagy breakcore szettet is egy estén belül, mivel tudatosan kevertük a fellépőket, irányzatokat, hogy omoljanak azok a falak és skatulyák. Kicsit talán minden másként működött nálunk. A megyén belüli bulikra pedig volt hogy 28 fős társasággal indultunk meg, egyszer konkrétan egy vagonnyi helyet foglaltunk.
Savage: Mivel több csomópont volt itt a három-négy megyényi kis szcénámban, ezért mindig utaztunk. Minden héten vagy második héten volt valahol egy party, ahová vonatoztunk, buszoztunk. Nem egyszer volt, hogy vonattal vittük a lemezjátszókat, keverőt, lemeztáskákat is. Mezőtúr massive! Ezek apropója nem csak az volt, hogy a DJ-ktől hallhattad a legújabb zenéket (amiket megvettek bakeliten – na az is egy külön sztori, hogy régen milyen nehezen jutottunk lemezekhez), hanem hogy össze tudtál futni a haverokkal, akikkel amúgy nem minden nap találkozol, mert nem egy városban éltetek. Az extrémsport-találkozókkal összekapcsolódva, amikre szintúgy mindig utazni kellett, ez valahogy normálissá, megszokottá vált, és nem fájt elindulni. Manapság ismerek olyat is, aki a három sarokra lévő klubba nem jön el, otthon meghallgatja a Youtube-on egyedül. Változnak az idők.
Komix: Volt egyfajta romantikája, hogy vonattal elindulsz, és majd az elsővel jössz vissza. Manapság szerintem a Youtube- és Facebook live sessionök világában már nincs meg az a fajta kényszer, hogy energiát tolj bele, hogy új zenékhez juss. Én úgy gondolom, hogy
a vidéki bulik sokkal családiasabbak voltak a 300-400 fős létszámmal, igazi barátságok tudtak kialakulni a zene szeretete mellett.
A 2000-es évek első évtizedében nem voltak ritkák a nagynevű külföldi DJ-k a vidéki bulik szórólapjain. Concord Dawn, Camo & Krooked, Futurebound, Psidream vagy Optiv (RIP) is pultba állt ezeken a bulikon. Minek volt köszönhető, hogy a fővárosinál kisebb létszámú közönség esetén sem volt rizikós vállalás elhívni egy viszonylag drága fellépőt?
Llkrndsz: „Nagy” nevet nálunk sehogy sem lett volna rentábilis kihozni és nem is erről szólt a történet. Aki soldier volt, úgyis ment a nagy fővárosi bulikra. Persze azért akadt pár külföldi fellépőnk is, sőt, egy idő után a külföldi arcok érdeklődtek, hogy jönnének szívesen fellépni, mert láttak képeket a helyről, bulikról, és amúgy is: wow, középkori vár meg Báthory Erzsébet és társai. Az elsődleges cél a közösségépítés, a stílus megismertetése és a szemek felnyitása volt, amihez persze kellettek jó szelektorok és tanító DJ-k is. A zene mellett volt dokufilm-vetítés, plakátkiállítás, nem egyszer live visual. A magunk módján próbáltunk multikultik lenni, és beágyazni a szubkultúrát a nagy közösbe.
Savage: Én személy szerint abban az időben nem szerveztem külföldis bulit, viszont zenéltem rengeteg olyanon a környéken, ahova külföldit is hivtak. Jó időszak volt. Ahogy korábban írtam, akkor a fiatalokat a dnb megmozgatta vidéken. Sokan otthon éltek és elmentek ilyen bulikba, nem költöztek el már érettségi után, például a jobb jövő reményében. Sokan voltunk, lelkesek voltunk. Nagy volt az alaplétszám, bátrabban vállaltak a szervezők nagyobb büdzséből.
Komix: Rizikó mindig volt, és volt pár buktánk is, persze, de szerettük ezt csinálni, még akkor is, ha ez anyagilag egyáltalán nem volt jövedelmező. Szerintem a bulijaink nagy részét nullásra éppenhogy hoztuk ki, ha volt profit, azt pedig forgattuk vissza a következő bulikba. Ezeket a neveket 300-600 euróért el lehetett csípni szerencsés esetben, így még teljesen vállalható költségeink voltak, és mivel Pesten folyamatosan voltak nemzetközi headlinerek, nekünk is mutatni kellett valamit a közönségünknek, hogy minket válasszanak.
Mikor éreztétek először a hanyatlás jeleit? Én nem feltétlenül évszámhoz kötöm ezt, inkább egy folyamathoz, amelyről korábban már volt szó: a vidék fiatalsága vagy a fővárosba, vagy külföldre vándorol, aki meg otthon marad, az sokkal szívesebben éli az életét a közösségi médiában. Nincs már az a fajta érdeklődés bennük, ami annak idején, a social platformok előtti időkben volt jellemző. Nem kísérleteznek, nem mennek el olyan fellépőre, akit nem ismernek, sőt, igazán nagy létszám csak azokon az eseményeken van, ahol a jól bejáratott nevek pörgetik a többé-kevésbé popos zenéket.
Llkrndsz: A régi arcok kiöregedtek, nem találták már a „politikai” mondanivalót és a stílus gyökereit, mást kezdtek hallgatni, a fiatalok pedig csak felvették a fonalat. Nekik az akkori béz volt az alapértelmezett, és sajnos az alapértelmezett dnb 2010 után már többnyire kereskedelmi rádiós sláger szinten mozgott.
A kreativitás eltűnt, az új varázsszó pedig a monetizáció lett, ami kb. azóta is tart. Olyan lett a drum & bass felszíne, mint a mai generációk nagy része: értékvesztett és tartalom nélküli.
Persze azért nem ennyire siralmas a helyzet, mert jó zenék jelennek meg manapság is, csak embertelenül sokat kell túrni értük, vagy határozott ízléssel kell rendelkezni, hogy tudd, mi tesz jót neked a műfaj mai kínálatából.
Savage: Elkezdett a korosztályunk felnőni, különköltözni a szülőktől, munkát vállalni, kevesebb lett a szabadidő, több lett a költség, kevesebben kezdtek bulikra járni. Volt persze megújulás, jöttek a fiatalabbak, ezt a szintet egy ideig lehetett is tartani, de már nem volt olyan, mint kezdetben. Időben 2015 körülre tenném, amikor elkezdett megváltozni és a lejtmenet felé indulni. Akkoriban már szinte csak Budapesten és külföldön DJ-ztem, mert egyszerűen klubok sem voltak vidéken, ahova vihettünk volna ilyen bulit. A klub- és diszkótulajok pedig láthatóan elmentek a biztonsági játék irányába, és inkább kommersz diszkóval tömték tele a programlistát sok városban. Az még ment és valószínűleg megy a mai napig is, viszont az underground estek nagyon visszaszorultak, szinte a nullára. Eltűntek a dnb- és break-, de még a hip-hop-bulik is, a klubtulajdonosok nem akarták vagy nem merték már megkockáztatni a kísérletezés lehetőségét sem. Ugyanez van Budapesten, de ezúton is maxi respect Zsuzsának a Supersonicban, aki a mai napig lehetővé teszi, hogy periférián mozgó stílusokat játszhassunk.
Komix: A nagy gazdasági világválság után egyértelműen érezhető volt itt is, hogy negatív trendek jönnek. Ezt még sikerült átvészelni, sőt, talán nagyobb is volt a visszapattanás, azaz nagyobb elánnal sikerült újra a szervezést fellendíteni, az emberek is fogékonyak voltak. Én 2015 körülre datálom azt, hogy elkezdődött Kecskeméten a lejtmenet, az az év volt a vízválasztó. Az okait nehéz megmondani: talán nem volt ideális helyünk, talán nem tudtunk mi sem megújulni, új arcokat elérni, így a végén minden abba az irányba mutatott, hogy azt az energiát és pénzt, amit ebbe beleteszünk, lehet, másba kell fektetni.
Ha a mai állapotokat nézzük, a vidéki drum and bass gyakorlatilag meghalt. Egy-egy alkalmi buli nagyot üt néha, de partisorozatok nem léteznek (tisztelet a nagyon kevés és rendre rövid életű kivételnek). Egyszerűen nincs meg az a lelkes – és nem utolsósorban megfelelő létszámú – közönség, akivel hosszabb távra lehetne tervezni, de nem látszik a DJ/promoter-utánpótlás sem, amely egyáltalán fel tudná építeni a lokális szcénákat. A helyi DJ-k is azt hiszik, akkor lesznek jók, ha percenként jönnek új zenék, ha minden mix dupladrop, és ha a legnagyobb bangereket ők pörgetik. A saját pecsenyéjüket sütögetik, ők akarnak lenni az új AMC, Turno vagy Phace. Nálunk nincs meg Szentpétervár vagy Bristol magyar megfelelője, hiányoznak az erős vidéki bázisok. Szerintetek mi lehet az oka ennek?
Llkrndsz: Én úgy látom, maga a vidék nagy része is meghalt. Az emberek az Instán élik azt a szociális életet, ami régen a bulikban zajlott. Helyek sincsenek, ahol egyáltalán platformja lenne egy nem financiális alapú vidéki sorozatnak, csapatnak. Mindent meg lehet oldani, főleg, hogy újra menő a warehouse feeling, de amíg a legnagyobb hiányosság nincs meg, ami szerintem az elhivatottság, a tenni akarás, addig nem sok esélyt látok a vidéki szubkultúrák megújulására. A világ is megváltozott: már mindenki önmegvalósít, és nem a közösségért akar tenni, csak magáért. Nézz meg régi partyfotókat! Látsz az emberek vagy DJ-k kezében mobilt? Jelen voltak, megélték a közeget és egymásra figyeltek.
Savage: Valahogy átalakult az ország Budapest-központúvá, és sajnos ott is úgy megy manapság, ahogy... Ellenben például Szlovákiában soha nem volt Pozsony-központú a drum & bass-partiélet, ott csomópontok vannak, mint ahogy nálunk régen. Szlovákiában a mai napig (a Covidot most ne nézzük) van vagy hat-nyolc város az ország legkülönbözőbb szegleteiben, ahol simán megvannak az 500-600 fős bulik is. Ezt mi valahogy elvesztettük itthon, és én ezt még mindig a gazdasági helyzet nyomásának tudom be, ami hatott a fiatalokra: elköltözés, klubok, programváltoztatás.
Szépen lassan minden olyan dolog eltűnt vidéken a kultúrából, ami nem hoz tutira profitot.
Komix: Nem volt meg a folytonosság. Voltak kisebb-nagyobb kihagyások, és a mi lendületünk is alábbhagyott, mint azt a fentiekben is taglaltam. A klubok tulajdonosai sem voltak mindig partnerek a közös munkában, és olyan feltételeket szabtak, amivel nehéz lett volna belevágni az újrakezdésbe. Kisebb kezdeményezések mindig vannak, ám aztán elhalkulnak, mert nincs meg az a sikerélmény, ami jellemző volt a hőskorszakban. Gondolok itt arra, hogy 50-100 ember van a buliban. Egyébként a mai napig megállítanak az utcán és kérdezik, nem akarunk-e egy-egy bulit szervezni, de ez már számomra is annyira távolinak és extra erőfeszítésnek tűnik, hogy gyorsan lebeszélem magam róla. Azt, hogy a fiatalabb generációból miért nem nőtte ki magát egy új mag, nehéz megítélni. Lehet, hogy mi nem neveltük ki őket, vagy csak ezt hozta a sors. Mindenesetre szomorú, hogy az egykor fellegvárnak számító Kecskeméten így ellaposodott a történet. A pandémia egyébként, ahogy látom, a többi, populárisabb szcénába is belerúgott. Nem tudom, hány év múlva talál magára az éjszakai élet. Lehet, hogy majd akkor a dnb is újra felvirágozhat a farvizen.
Mit gondoltok a mai drum and bass-ről, a stílus állapotáról, a globális trendekről? Én úgy érzem, hogy egyfelől az üzlet túlságosan is beette magát ide is, túl sokan – producerek, DJ-k, kiadók, promoterek – játszanak biztosra, a stúdióskillek és hangmérnöki bravúrok lelketlenné teszik a zenét, az év végi nagy közönségszavazások már régóta nem a minőséget, sokkal inkább a promóciót díjazzák. Néhány anyagilag érdekelt, populáris, big room hangzású kiadó és producer kisajátította magának a dancefloor jelzőjét, mintha a drum and bass nem eleve egy tánctérre szánt stílusként született volna. Másfelől viszont – lehet, hogy éppen az előzőekben felsoroltak ellenpólusaként – rendkívül kreatív zenészek is megjelentek, a mainstreambe simán beleszaró címkék dolgoznak, amelyek bátran tágítják a stílus határait (más kérdés, hogy ezek DJ-it a környékünkön igen ritkán hallani). Ti hogy látjátok napjaink dnb-jét? Merre tart a szcéna?
Llkrndsz: Szerintem a branding és a monetizáció mozgatja kb. az irányzat nagy részét, de igazság szerint nem is követem már mélységében az egészet. A zenék nagy része hangzásfétist mutat: teljesen lelketlen, üres produktumok, maxi megszólalás mellett. Tudom, hogy mit keresek és kedvelek a műfajon belül, és azt biztosan megtalálom ma is, szóval egyáltalán nem elveszett a drum & bass. Nagy megújulások nehezen lehetnek, hiszen egyszerűen kötöttek a keretek, viszont a kereteken belül nem tilos továbbra sem kreatívnak lenni szerintem. A jungle revival időszerű volt, ahogy a neo-oldschool hangzás felfutása is. A fentebb említett hangzásfétist lehet lélekkel teli, ugyanakkor feszes, morcos zenékben is interpretálni.
Savage: Rajta vagyok néhány nemzetközi promólistán, ezért rendszeresen kapom az új, megjelenés előtti zenéket a hardcore-tól a crossbreed-en és hard dnb-n keresztül a neuró és a deep vonalig, ahol vannak jók, de rengeteg az új cucc, és nagyon kevés a számomra hallgatni érdemes. Persze én sem vagyok egy top producer, nem is azt mondom, hogy szarok azok a zenék, amik folynak be az internetről, de nem is fognak meg. Jó a szó, ez egy totál industry lett, és ahogy a Ford Fairlaine kalandjaiban elhangzik: „– Maga nincs tisztában azzal, hogy a mi cégünk ebből a puhapöcsből egy platinalemezes sztárt fog csinálni, akitől elélveznek a kiscsajok. Pedig maga igazán tudhatná, hogy a popszakmában sok minden fontosabb, mint maga a zene. Azt a legjobb kikapcsolni. Ajánlom helyette Sztravinszkijt és Wagnert. – Én meg ajánlom a Smith & Wesson-t.” Több úgymond „retro” bulin játszom mostanában, ahol régi hardcore-t vagy például 2005-2006-os technoid dnb szetteket rakunk, mert ami most van, az már nem mindenkinek gyerebe, és valahogy jó visszalépni pár évet, és újra abban zsizsegni.
Komix: Őszinte leszek, nagyon messziről szemlélem az eseményeket, a Spotify-listámon öt-tízéves zenék figyelnek. Lehet, hogy azért, mert a mostani kínálatból kevésbé tetszenek a muzsikák, de az is közrejátszik, hogy nem teszek bele energiát, hogy kutassak a kuriózumok után. Chris.SU barátom révén látok bele némileg abba, hogy mi megy mostanában itthon és külföldön. Értékítéletet nem mondanék, mert nem érzem már magam kompetensnek.
Sokan temették már a műfajt, de a drum and bass mindig megtalálta a saját útját, hogy életben maradjon, és ez ezután is így lesz!